TL;DR
Egy kriptó reális hozama ezzel szemben az adott projekt által kínált hozamot és a tényleges bevételét hasonlítja össze. Ha a stakelés hozama reálértéken nagyobb, mint a kínált kamat, akkor a kibocsátás hígító hatású. Ez azt jelenti, hogy a hozam nem fenntartható, vagyis laikus kifejezéssel élve: nem „reális”. A reális hozam nem szükségszerűen jobb, mint a hígító hatású kibocsátás, amit gyakran használnak marketing célokra. Ugyanakkor ez az indikátor hasznos eszköz lehet egy projekt hosszú távú hozamtermelési kilátásainak felmérésénél.
Bevezetés
A decentralizált pénzügy (DeFi) világában gyakran látott, méretes APY-ígéretek minden bizonnyal sok befektető számára csábítóak. Mégis, ha Ön valaha is találkozott 100%-os vagy 1000%-os hozammal egy stakelési lehetőség kapcsán, akkor jogosan tehette fel a kérdést, hogy túl szép-e ahhoz, hogy igaz legyen. Az ígért hozamok értékelésének egyik népszerű módszere a projekt reális hozamának kiszámítása. Ezzel az egyszerű, gyors és viszonylag hatékony számítással ránézésre felmérheti az adott projekt ígéreteinek megvalósíthatóságát, és megbecsülheti, hogy valójában mennyire „reális” a hozama.
Mi az a DeFi hozamfarmolás?
A hozamfarmolás segítségével a felhasználók kriptovalutajutalmakra tehetnek szert, ha hozamtermelő poolokban kötik le eszközeiket. Különböző hozamfarmolási lehetőségek is elérhetők, beleértve a likviditási poolokat, a natív hálózati stakeléstés a hitelezési protokollokat is. Ezekben annyi a közös, hogy hozamot termelnek a felhasználó számára cserébe azért, hogy a felhasználó pénzeszközeit dolgoztathatják. A hozamfarmerek körében általános, hogy úgynevezett hozamoptimalizáló protokollokat használnak a hozammaximalizáláshoz. Emellett a hozamfarmerek gyakran mozgatják a pénzeszközeiket, felkutatva a piac legjobb hozamait.
A DeFi népszerűségének növekedésével számos protokoll elkezdett ösztönzőként magasabb jutalmakat ajánlani a stakelőknek. Ez azonban gyakran természetellenesen magas és fenntarthatatlan – egyes esetekben 1000% feletti APY-értékeket eredményezett. Amint ezek az APY-értékek a projektkincstárak kimerülésével lezuhantak, a tokenek árfolyama gyakran szintén bedőlt, mivel a felhasználók minél előbb szabadulni akartak a megkeresett tokenektől. Mint kiderült, az ilyen tokenek iránti keresletet a hasznosságuk helyett a kibocsátás támasztotta meg.
A DeFi térben bőven fellelhető magas APY-értékek mellett hogyan lehet megbecsülni a projektek valódi értékét és kamatgeneráló potenciálját? Az egyik lehetőség, hogy megvizsgáljuk a projekt reális kriptohozamát.
Reális és fenntartható hozam vs. hígító hatású kibocsátások
Amikor úgy jellemezzük a hozamot, hogy „reális”, akkor valójában a fenntarthatóságára gondolunk. Ha egy projekt bevételei fedezik a stakelők között szétosztott tokenmennyiséget, akkor a projekt saját pénzeszközeit nem szívja el a rendszer. Elméletileg a projekt reálértéken határozatlan ideig képes lenne változatlan APY-értéket fenntartani, ha a bevételei nem változnak.
Ugyanakkor a hígító hatású kibocsátás is gyakori jelenség – ebben a felállásban a projekt hosszú távon fenntarthatatlan módon osztja el az APY-t, ami a legtöbb esetben kimeríti a kincstári tartalékokat. Ha a projekt bevételei nem növekednek, akkor a változatlan APY fenntartása lehetetlenné válik. Az ilyen APY-t gyakran a projekt natív tokenjében denominálva osztják szét, mivel abból nagy mennyiség van kéznél.
Előfordulhat, hogy a stakelők farmolják is ezeket a tokeneket, és a nyílt piacon értékesítik őket, így csökkentve az eszköz árfolyamát. Ez beindíthat egy ördögi kört, ahol egyre több natív tokent kell kiosztani a változatlan APY fenntartásához, ami még gyorsabban kimeríti kincstári tartalékokat.
Felhívjuk figyelmét, hogy bár a legjobb, ha a „reális hozam” kiadása blue-chip tokenekben történik, a saját natív token kiosztása is történhet fenntartható módon.
Mérőszámként mi az a reális kriptohozam?
A reális kriptohozam mérőszám egy gyors módszer arra, hogy egy projekt hozamát a bevétele viszonylatában értékeljük. Ezen keresztül Ön is láthatja, hogy a projekt által kínált jutalmak mekkora része hígító hatású, illetve mekkora részét támasztja alá a tokenkibocsátás a bevételek helyett. Lássunk egy rövid példát.
Az X projekt egy hónap alatt 10 000 darab saját tokent osztott szét, átlagosan 10 dolláros tokenárfolyamon, így a projekt teljes kibocsátási értéke $100 000. Ugyanezen időszak alatt a projekt $50 000 bevételre tett szert. A mindössze 50 000 dollárnyi bevétellel és a 100 000 dollárnyi kifizetett kibocsátással a valós hozamdeficit 50 000 dollár. Ezért egyértelmű, hogy a kínált APY a valódi növekedés helyett nagyban támaszkodik a hígító jellegű kibocsátásra. Ez az egyszerű példa nem veszi számításba a működési költségeket, mégis észszerű nagyságrendi becslést ad a hozam értékeléséhez.
Talán már észrevette, hogy a reális hozam fogalmilag hasonlít a részvénypiacokon kifizetett osztalékokhoz. A részvényeseknek megfelelő bevétel nélkül osztalékot fizető vállalat működése nyilvánvalóan fenntarthatatlan lenne. A blokklánc projektek esetén a bevétel főként a kínált szolgáltatásért felszámított díjakból származik. Automatizált market maker (automated market maker – AMM) esetén ez lehet egy likviditási poolhoz rendelt tranzakciós díj, míg egy hozamoptimalizáló megoszthatja a teljesítménydíját az irányítási tokenjének tulajdonosaival.
Hogyan győződhetek meg arról, hogy a DeFi hozamom reális?
Először is találnia kell egy jó hírű projektet, amely megbízható és sokat használt szolgáltatást kínál. Ez a legjobb kiindulópont a fenntartható hozamok megszerzéséhez. Következő lépésként vizsgálja meg a projekt hozampotenciálját, valamint a részvétel pontos mikéntjét. Előfordulhat, hogy likviditást kell szolgáltatnia egy protokollhoz, vagy annak irányítási tokenjét kell stakelnie egy poolban. A natív tokenek zárolása is gyakori mechanizmus.
Sok hozamvadász előnyben részesíti, ha a hozamokat valamilyen blue-chip tokenben fizetik ki, az ilyen eszközök látszólag alacsonyabb volatilitása miatt. Ha megtalálta a projektet és megértette annak mechanizmusát, ne felejtse el a fenti képlettel ellenőrizni a projekt reális hozamát. Most nézzünk meg egy hozammodellt, melynek tokenomikája eleve magában foglalja a reális hozamot, továbbá azt, ahogyan a mérőszámunkkal ellenőrizhetjük azt.
Az automatizált market maker protokoll kétféle módon kínál hozamot. Az elsőt az ABC hasznossági tokenjét birtokló személyeknek, a másodikat az XYZ likviditásnyújtási tokenjét tartóknak. A szabályoknak megfelelően a platformbevételek tíz százaléka a kincstárat illeti, a többit pedig fele-fele arányban oszlik meg a két token tulajdonosai között a megfelelő jutalompoolokban, a kifizetés pedig BNB-ben történik.
A számítások szerint a projekt havi bevétele 200 000 dollár. A projekt tokenomikája szerint 90 000 dollár értékű BNB az ABC-jutalompool stakelői között oszlik el, további 90 000 dollárnyit pedig az XYZ-jutalompool tagjai kapnak. Így a reális hozamot a következőképpen számíthatjuk ki:
$200 000 – ($90 000 X 2) = $20 000
A számításaink szerint 20 000 dollárnyi többlet van, így a hozammodell fenntartható. A hozamelosztás tokenomikai modellje biztosítja, hogy a kibocsátás sose haladja meg a bevételeket. Egy fenntartható elosztási modellel rendelkező DeFi projekt választása remek módszer arra, hogy reális hozamot találjunk anélkül, hogy a mérőszámokkal kellene vesződnünk.
Jobbá teszi a DeFi-t, ha a reális hozamra támaszkodunk?
Röviden szólva: nem feltétlenül. Néhány projekt korábban sikeresen használta a kibocsátást a felhasználószerzésre. Ezek a projektek általában fokozatosan csökkentették a kibocsátásukat és tértek át fenntarthatóbb modellekre. Tévednénk, ha azt állítanánk, hogy a reális hozamra törekvés objektíve jobb, és hogy kizárólag a kibocsátásra támaszkodni teljességgel fenntarthatatlan. Ám hosszú távon csak az olyan DeFi projektek számára van hely, amelyek bevételgeneráló modellt alkalmaznak valódi felhasználási célok megvalósításához.
Záró gondolatok
A korábbi DeFi-ciklusokból okulva elmondható, hogy jótékony hatással lenne az ágazatra, ha több protokoll vezetne be sikeresen olyan funkciókat, amelyek elősegítik a széles körű felhasználást és a fenntartható bevételgenerálást. A kibocsátással kapcsolatban szintén világos az üzenet: a felhasználók jobban tennék, ha megértenék, mire való és milyen szerepet játszik a projektek felhasználói bázisának szélesítésében és a fenntarthatóság potenciális elérésében.