Bevezetés
Számos technikai elemzési (TA) eszköz és mutató elérhető, amelyekkel a kereskedők megpróbálják megjósolni a jövőbeli ármozgásokat. Ezek közé tartozhatnak a teljes piacelemzési keretrendszerek is, mint a Wyckoff-módszer, az Elliott-hullámelmélet és a Dow-elmélet. Olyan mutatók is lehetnek, mint például a mozgóátlagok, a relatív erősségi index (RSI), a sztochasztikus RSI, a Bollinger szalagok, az Ichimoku felhők, a parabolikus SAR vagy a MACD.
A Fibonacci korrekciós eszköz egy népszerű mutató, amelyet több ezer kereskedő használ a tőzsdéken, a forex és a kriptovaluta piacokon. Lenyűgöző módon a több mint 700 évvel ezelőtt felfedezett Fibonacci-sorozaton alapul.
Ez a cikk áttekinti, hogy mi az a Fibonacci korrekciós eszköz, és hogyan használhatja azt a diagram fontos szintjeinek felismeréséhez.
Mi az a Fibonacci korrekció?
A Fibonacci korrekció (vagy Fib korrekció) egy olyan eszköz, amelyet a technikai elemzők és kereskedők arra használnak, hogy megpróbálják megjósolni a releváns tartományokat egy grafikonon. Ezt úgy teszik, hogy a Fibonacci arányokat százalékos arányokként használják. Az Fib korrekciós eszköz Leonardo Fibonacci matematikus által a 13. században azonosított számsorból származik. Ezt a sorozatot Fibonacci sorozatnak hívják. A sorozatban szereplő számok közötti bizonyos matematikai összefüggések arányokat hoznak létre, amelyeket aztán egy diagramon ábrázolnak. Ezek az arányok a következők:
0%
23,6%
38,2%
61,8%
78,6%
100%
Bár technikailag nem Fibonacci arány, egyes kereskedők az 50%-os szintnek is tulajdonítanak némi jelentőséget, mivel ez az ártartomány középpontját jelenti. Ezenkívül 0-100% tartományon kívüli Fibonacci arányok is használhatók, például a 161,8%, 261,8% és 423,6%.
Kitérünk arra is, hogy a kereskedők hogyan használhatják ezeket a százalékokat, de a lényeg az, hogy az általuk felvázolt szintek korrelálhatnak a piac jelentős szintjeivel. Ha a Fibonacci szinteket egy árfolyam diagramon ábrázoljuk, felhasználhatók az olyan releváns tartományok azonosítására, mint a támogatás, ellenállás, korrekciós tartományok, belépési pontok, ideális kilépési pontok és stop-loss szintek.
Hogyan lehet kiszámítani a Fibonacci korrekciót?
Mivel ezek a százalékok minden Fibonacci korrekciós eszközben azonosak, nem kell semmit manuálisan kiszámítani. Ahhoz azonban, hogy megkapjuk őket, a Fibonacci számokkal kell kezdeni.
Hozzunk létre egy számsorozatot, amely nullával és eggyel kezdődik, és adjuk össze az előző két számot, hogy megkapjuk az aktuális számot. Ha ezt a végtelenségig folytatjuk, akkor egy olyan számsorozatot kapunk, amelyet Fibonacci-sorozatnak hívnak.
0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, 55, 89, 144, 233, 377, 610, 987... és így tovább. Ezeket a számokat természetesen nem közvetlenül egy árdiagramon helyezik el. De a Fibonacci korrekciós eszközben használt szintek valamilyen módon mind ezekből a számokból származnak.
Az első néhány számot leszámítva, ha egy számot elosztunk az azt követő számmal, mindig 0,618-hoz közeli arányt kapunk. Például, ha elosztja 21-et 34-gyel, akkor 0,6176-ot kap. És ha elosztunk egy számot a kettővel jobbra található számmal, akkor 0,382-hez közeli arányt kapunk. Például, ha elosztja a 21-et 55-tel, akkor 0,3818-at kap. A Fibonacci korrekciós eszközben az összes arány (kivéve az 50%-ot) ezen módszerrel végzett számításokon alapul.
A Fibonacci-sorozat és az aranymetszés
Mint említettük, a Fibonacci-sorozatot Leonardo Fibonacci matematikus azonosította a 13. században. Az aranymetszés (0,618% vagy 1,618%) egy matematikai arányszám, amely ezekből a számokból származik. De miért olyan fontos ez a szám?
Az aranymetszés a világegyetemben található jelenségek elképesztően hosszú listájának arányait írja le, és bárhol megtalálható a természetben. Gondoljon az atomokra, a csillagokra, a galaxisokra, a kagylókra, sőt akár a méhekre is – a legkisebbtől a legnagyobbig mindenhol találhatunk példát erre az arányra.
Ráadásul a művészek, mérnökök és tervezők évszázadok óta használják esztétikus kompozíciók létrehozására. A piramisoktól kezdve a Mona Lisán át a Twitter logójáig számos híres műalkotás és formatervezési alkotás használja valamilyen módon az aranymetszést. Mint kiderült, az aranymetszetnek a pénzügyi piacokon is lehet jelentősége.
A Fibonacci korrekció használata
Most, hogy már tudjuk, mi az a Fibonacci korrekciós eszköz, és hogyan működik, nézzük meg, hogyan használhatjuk eszközként a pénzügyi piacokon.
Jellemzően az eszközt két jelentős árpont, például egy magas és egy alacsony ár között helyezik el. Ezt a tartományt használják ezután a további elemzések alapjául. Általában az eszközt a tartományon belüli szintek feltérképezésére használják, de a tartományon kívüli fontos árszintekbe is betekintést nyújthat.
Jellemzően ezt a tartományt a mögöttes trendnek megfelelően rajzolják fel. Tehát egy emelkedő trendben a mélypont az 1 (vagy 100%), míg a csúcspont a 0 (0%) lenne. A Fib korrekciós vonalak egy emelkedő trend fölötti alkalmazásával a kereskedők képet kaphatnak a lehetséges támogatási szintekről, amelyeket tesztelni lehet egy esetleges piaci korrekció során – innen ered a korrekció kifejezés.
Ezzel szemben egy csökkenő trend során a mélypont 0 (0%), a csúcspont pedig 1 (100%) lenne. Vegye figyelembe, hogy az árfolyam csökkenő tendenciát mutat. Tehát a korrekció ebben az esetben az alulról induló mozgásra (visszapattanásra) utal. Ebben az összefüggésben a Fibonacci korrekciós eszköz betekintést nyújthat a potenciális ellenállási szintekbe, ha a piac elkezd felfelé mozogni.
Belépne a kriptovaluták világába? Vegyen bitcoint a Binance-en!
Mit árulnak el a Fibonacci szintek a kereskedőknek?
A kereskedők Fibonacci szinteket használhatnak a potenciális belépési pontok, célárak vagy stop-loss pontok meghatározására. Ez jelentős eltéréseket mutathat az egyéni beállításoktól, stratégiától és kereskedési stílustól függően.
Egyes stratégiák a két meghatározott Fibonacci szint közötti tartományban történő nyereségszerzésre irányulnak. Vegyünk például egy emelkedő tendenciát, amelyet egy korrekció követ. A 38,2%-os korrekciós szintnél történő vétel, majd a 23,6%-os szintnél történő eladás érdekes stratégia lehet. Ez természetesen nagymértékben függ az egyéni stratégiától és sok más technikai tényezőtől.
A Fibonacci szinteket gyakran kombinálják az Elliott-hullámelmélettel is, hogy összefüggéseket találjanak a hullámszerkezetek és a potenciálisan releváns tartományok között. Ez egy hatékony stratégia lehet egy adott piaci struktúra különböző hullámaiban bekövetkező korrekció mértékének előrejelzésére.
Más technikákhoz hasonlóan a Fibonacci korrekciós eszköz is más technikai elemzési mutatókkal kombinálva a leghatékonyabb. Ami önmagában nem feltétlenül jelent vételi vagy eladási jelzést, az más mutatók megerősítése által azzá válhat. Ha az árfolyam elér egy adott Fibonacci szintet, akkor vagy visszafordul, vagy nem. Ezért elengedhetetlen a kockázatkezelés, a piaci környezet és más tényezők figyelembe vétele mellett.
Fibonacci tágulás
Mint említettük, a Fibonacci szintek felhasználhatók a korrekciós vagy visszapattanási területek elemzésére (1. az alábbi animációban). Ezenfelül a Fibonacci-sorozat arra is használható, hogy felmérje a jelenlegi tartományon kívüli potenciálisan fontos szinteket. Ezeket tágulási szinteknek nevezzük (lásd a 2.).
A Fibonacci tágulási szintek potenciális kereskedési célpontoknak tekinthetők. Minden kereskedő más tágulási szintet választ célként (vagy több célt). Az első tágulási szintek 138,6%, 150% és 161,8% – majd 261,8% és 423,6%. Tehát a Fibonacci tágulási szintek olyan tartományokat jeleznek, ahol a következő ármozgások véget érhetnek.
Záró gondolatok
A Fibonacci számok mindenhol megtalálhatók a természetben, és sok kereskedő úgy véli, hogy a pénzpiacok területén is fontosak lehetnek.
Azonban, mint minden technikai indikátor esetében, az ármozgás, a diagramminták és az indikátorok közötti kapcsolat nem alapul semmilyen tudományos elven vagy fizikai törvényen. Mint ilyen, a Fibonacci korrekciós eszköz hasznossága összefügghet az iránta érdeklődő piaci résztvevők számával. Tehát, még ha a Fibonacci korrekciós szintek nem is feltétlenül korrelálnak semmi kézzelfoghatóval, eszközként működhetnek a releváns tartományok előrejelzésére.