TL;DR
A hitel – az Ön által kapott pénz, amelyet később vissza kell fizetnie – ez hajtja a gazdaságot.
A több hitel több kiadást jelent. A több kiadás több bevételt jelent, a több bevétel pedig azt jelenti, hogy több hitel áll rendelkezésre a hitelezőknél.
A hitel egyben adósságot is teremt: a felvett pénzt vissza kell fizetni, így a kiadásoknak később csökkennie kell.
A kormányok emelik és csökkentik a kamatrátát, hogy kordában tartsák a gazdaságot.
Bevezetés
A gazdaság mozgatja a világot. Mindannyiunkat mélyen érint a mindennapi életünk során, ezért nem árt megérteni, akár magas szinten is.
A „gazdaság” definíciói eltérőek, de tágabb értelemben a gazdaságot úgy lehet leírni, mint egy olyan területet, ahol árukat állítanak elő, fogyasztanak és kereskednek velük. Jellemzően nemzeti szinten vitatottak, a cikkekben és híradókban az amerikai gazdaságra, a kínai gazdaságra stb hivatkoznak. A gazdasági tevékenységet azonban globális szemüvegen keresztül is vizsgálhatjuk, figyelembe véve minden ország tevékenységét és ügyeit.
Ebben a cikkben a gazdaságot alkotó fogalmakba merülünk el, Ray Dalio modelljére támaszkodva (amelyet a Hogyan működik a gazdasági gépezet című oktatóanyagban ismertet).
Kik alkotják a gazdaságot?
Kezdjük az alapokkal, mielőtt mélyebbre mennénk. Minden nap hozzájárulunk a gazdasághoz azzal, hogy vásárolunk (pl. élelmiszert) és eladunk (pl. fizetségért cserébe dolgozunk). Más magánszemélyek, csoportok, kormányok és vállalkozások világszerte ugyanezt teszik három piaci szektorban.
Az elsődleges szektor a természeti erőforrások kitermelésével foglalkozik. Ide olyan dolgok tartoznak, mint a fakivágás, az aranybányászat és a földművelés (hogy néhány példát említsünk). Ezt az anyagot ezután a másodlagos szektorban használják fel, amely a gyártásért és a termelésért felelős. Végül a harmadlagos szektor a hirdetéstől a forgalmazásig terjedő szolgáltatásokat foglalja magában.
A „három szektoros” lebontás az általánosan elfogadott modell. Egyesek azonban kiterjesztették azt egy negyedleges szektorra és ötödleges szektorra, hogy jobban megkülönböztessék a harmadlagos szektor szolgáltatásait.
A gazdasági aktivitás mérése
A gazdaság állapotának meghatározásához valahogyan fel kell mérni azt. Ennek messze a legnépszerűbb módszere a GDP, vagy a bruttó hazai termék(Gross Domestic Product) használata. Ez a mérőszám az adott országban egy adott időszakban előállított áruk és szolgáltatások összértékének kiszámítására törekszik.
Általánosságban elmondható, hogy a növekvő GDP a termelés, a bevétel és a kiadások növekedését jelenti. Ezzel szemben a csökkenő GDP a termelés, a bevétel és a kiadások csökkenését jelzi. Megjegyzendő, hogy van néhány variáció, amelyet használhat: a reál GDP figyelembe veszi az inflációt, míg a nominális GDP nem.
A GDP csak hozzávetőleges adat, de a nemzeti és nemzetközi szintű elemzésekben óriási súlya van. A kis piaci szereplőktől a Nemzetközi Valutaalapig mindenki használja, hogy betekintést nyerjen az országok gazdasági állapotába.
A GDP megbízható mutatója egy ország gazdaságának, de a technikai elemzéshez hasonlóan a legjobb, ha más adatokkal is összevetjük, hogy átfogó képet kapjunk.
Hitel, adósság és kamatráta
Hitelezők és hitelfelvevők
Említettük tehát, hogy minden a vásárlás és az eladás körül forog. Érdemes megjegyezni, hogy a hitelnyújtás és a hitelfelvétel is elengedhetetlen. Tegyük fel, hogy Ön egy nagy mennyiségű készpénzen ül, amellyel jelenleg nem csinál semmit. Lehet, hogy szeretné ezt a pénzt munkába állítani, hogy még több pénzt termeljen.
Ennek egyik módja, hogy kölcsönadja azt valakinek, akinek szüksége van rá, mert például gépeket szeretne vásárolni a vállalkozásához. Ez az illető nem rendelkezik készpénzzel, de amint megvásárolja a gépeket, a késztermék eladásából vissza tudja fizetni. Ön hitelezőként jár el, a másik fél pedig hitelfelvevőként.
Ahhoz, hogy Önnek is megérje, a készpénz kölcsönadásáért díjat számít fel. Ha 100 000 dollárt nyújt kölcsönbe, mondhatja például, hogy „megkaphatja ezt a pénzt azzal a feltétellel, hogy a törlesztésig minden hónapban 1%-ot fizet nekem.” Ezt a többletdíjat kamatnak nevezzük.
Az egyszerű kamat alkalmazása azt jelentené, hogy a másik fél minden hónapban 1000 dollárral tartozik Önnek, amíg a pénzt vissza nem kapja. Ha három hónapon belül fizetné vissza, akkor Ön 103 000 dollárra számíthatna, plusz az egyéb Ön által meghatározott további díjakra.
Azzal, hogy felajánlja ezt a pénzt, hitelt teremt: egy megállapodást arra vonatkozóan, hogy a hitelfelvevő később visszafizeti Önnek az összeget. A hitelkártya tulajdonosok ismerik ezt a fogalmat. Kártyás fizetéskor a pénzt nem azonnal vonják le a bankszámlájáról. Nem is kell, hogy rajta legyen, feltéve, hogy utólag kiegyenlíti a számlát.
A hitellel adósság is jár. Hitelezőként eljárva pénzzel tartoznak Önnek, hitelfelvevőként eljárva pedig Ön tartozik pénzzel. A tartozás megszűnik, amint a kölcsönt kamatostul visszafizetik.
Bankok és kamatráták
A bankok minden bizonnyal a legjelentősebb hitelnyújtók a mai világban. Úgy is tekinthetünk rájuk, mint a hitelnyújtók és a hitelfelvevők közötti közvetítőkre (vagy brókerekre). Ezek a pénzintézetek valójában mindkettő szerepét betöltik.
Amikor pénzt helyez a bankba, azt azzal a feltétellel teszi, hogy visszaadják Önnek. Mások is így tesznek. És mivel a bank most ilyen nagy mennyiségű készpénzzel rendelkezik, azt kölcsönadja a hitelfelvevőknek.
Ez persze azt jelenti, hogy a bank nem fog egyszerre rendelkezni az összes tartozásával. Résztartalékolási rendszert működtet. Problémás lenne, ha mindenki egyszerre kérné vissza a pénzét, de ez ritkán fordul elő. Ha ez mégis bekövetkezik (pl. ha mindenki elveszíti a bankba vetett hitét), akkor bankpánik következik be, ami a bank összeomlásához vezethet. Az 1929-es és 1933-as nagy gazdasági világválság során fellépő bankpánik jó példa erre.
A bankok általában kamatráták formájában ösztönzik Önt arra, hogy kölcsönadja nekik a pénzét. Természetesen a magasabb kamatráták vonzóbbak lesznek a hitelnyújtók számára (mivel több pénzt kapnak). A hitelfelvevőkre ennek az ellenkezője vonatkozik – az alacsonyabb kamatráták azt jelentik, hogy nem kell annyit fizetniük a törlesztőrészleten felül.
Miért fontos a hitel?
A hitel egyfajta kenőanyagnak tekinthető a gazdaság számára. Lehetővé teszi a magánszemélyek, a vállalkozások és a kormányok számára, hogy olyan pénzt költsenek, amely nem áll azonnal rendelkezésükre. Egyes közgazdászok számára ez problémás, de sokan úgy vélik, hogy a kiadások növekedése a virágzó gazdaság jele.
Ha több pénzt költenek, több ember jut jövedelemhez. A bankok hajlamosabbak hitelezni a magasabb jövedelműeknek, ami azt jelenti, hogy az egyének most több készpénzhez és hitelhez jutnak. Több készpénzzel és hitellel az egyének többet költhetnek, ami azt jelenti, hogy több ember jut jövedelemhez, és így folytatódik a körforgás.
Több bevétel → több hitel → több kiadás → több bevétel.
Természetesen ez a ciklus nem folytatódhat a végtelenségig. Azzal, hogy ma 100 000 dollárt vesz fel, megfosztja magát a holnapi +100 000 dollártól. Tehát, bár átmenetileg növelheti a kiadásait, végső soron csökkentenie kell a kiadásait, hogy vissza tudja fizetni.
Ray Dalio ezt a koncepciót rövid távú adósságciklusként írja le, amelyet az alábbiakban szemléltetünk. Becslése szerint ezek a minták 5-8 éves időszakokban ismétlődnek.
A piros a produktivitás, amely idővel növekszik. A zöld a rendelkezésre álló hitel relatív összege.
Szóval mit is nézünk pontosan? Nos, először is láthatjuk, hogy a produktivitás folyamatosan növekszik. Hitel nélkül úgy gondolnánk, hogy ez a növekedés egyetlen forrása – elvégre termelnie kellene ahhoz, hogy jövedelemhez jusson.
Az ábra első részén látható, hogy a hitelek miatt a jövedelem gyorsabban nő, mint a produktivitás (ami gazdasági fejlődést eredményez). Végül a fejlődés megáll, és gazdasági visszaeséshez vezet. A második részben a kezdeti „fellendülés” következtében a hitelek elérhetősége jelentősen csökken. Ennek következtében nehezebbé válik a hitelfelvétel, és beindul az infláció, ami arra készteti a kormányt, hogy korrekciós intézkedéseket hozzon.
Ezt a következő részben vizsgáljuk meg részletesebben.
Jegybankok, infláció és defláció
Infláció
Tegyük fel, hogy mindenki sok hitelhez jut (az előző szakasz grafikonjának első része). Sokkal többet tudnak vásárolni, mint amire egyébként képesek lennének. De miközben a kiadások az egekbe szöknek, a termelés nem. Valójában az áruk és szolgáltatások kínálata nem nő lényegesen, de a kereslet igen.
Ezután következik az infláció: ekkor a nagyobb kereslet miatt az áruk és szolgáltatások ára emelkedni kezd. Ennek mérésére az egyik népszerű mutató a fogyasztói árindex (CPI), amely a tipikus fogyasztási cikkek és szolgáltatások árait követi nyomon az idő múlásával.
Hogyan működik a jegybank?
A korábban ismertetett bankok általában kereskedelmi bankok – elsősorban magánszemélyeket és vállalkozásokat szolgálnak ki. A jegybankok olyan kormányzati entitások, amelyek egy ország pénzügyi politikájának irányításáért felelősek. Ebbe a kategóriába olyan pénzügyi intézmények tartoznak, mint a United States’ Federal Reserve, a Bank of England, a Bank of Japan és a People’s Bank of China. Kiemelt funkciói közé tartozik a forgalomban lévő pénz mennyiségének növelése (mennyiségi lazításon keresztül) és a kamatráta ellenőrzése.
A kamatráta emelése egy eszköz, amit a jegybankok bevethetnek, ha az infláció kicsúszik a kezükből. Ha a kamatráta emelkedik, a fizetendő kamat magasabb, így a hitelfelvétel nem tűnik olyan vonzónak. Mivel az embereknek az adósságot is vissza kell fizetniük, a kiadások várhatóan csökkennek.
Egy ideális világban a magasabb kamatráták a kisebb kereslet miatt leviszik az árakat. A gyakorlatban azonban deflációt is okozhat, ami bizonyos esetekben problémás lehet.
Defláció
Ahogy sejtheti, a defláció az infláció ellentéte. Ezt leginkább az árak általános csökkenése jellemzi egy bizonyos időszak alatt, amelyet jellemzően a kiadások csökkenése okoz. Mivel kevesebb a kiadás, ez további recesszióval járhat (lásd A 2008-as pénzügyi válság magyarázata).
A defláció egyik javasolt megoldása a kamatráta csökkentése. A hitelkamatok csökkentésével az egyéneket arra ösztönzik, hogy több hitelt vegyenek fel. Ezután, mivel több hitel áll rendelkezésre, a kormány arra számít, hogy a gazdasági résztvevők növelni fogják kiadásaikat.
Az inflációhoz hasonlóan a defláció is a fogyasztói árindexen keresztül mérhető.
➠ Belépne a kriptovaluták világába? Vegyen Bitcoint a Binance-en!
Mi történik, ha kidurran a gazdasági lufi?
Dalio elmagyarázza, hogy a fent bemutatott diagram (a rövid távú adósságciklus) egy kis ciklus a hosszú távú adósságcikluson belül.
A hosszú távú adósságciklus.
A fent leírt minta (növekvő és csökkenő hitelelérhetőség) idővel ismétlődni kezd. Azonban minden ciklus végén több adósság lesz. Végül az adósság kezelhetetlenné válik, ami a tőkeáttételes pozíciók felszámolásához vezet (amikor az egyének megpróbálják csökkenteni adósságukat). Ezt a diagramon a hirtelen csökkenés jelzi.
Amikor a hitelállomány leépül, a jövedelmek csökkenni kezdenek, és a hitelek elapadnak. Az adósság visszafizetésére képtelen egyének megpróbálják eladni eszközeiket. De mivel sokan járnak így el, az eszközárak a bőséges kínálat miatt zuhanni kezdenek.
A részvénypiacok összeomlanak ilyen forgatókönyvek esetén, és ebben a szakaszban a jegybank nem csökkentheti a kamatrátákat a terhek enyhítésére, ha azok már 0%-on vannak. Ezzel negatív kamatrátát hozna létre, ami ellentmondásos megoldás, és nem mindig működik.
Akkor mit tehetnek? Nos, a legkézenfekvőbb megoldás a kiadások csökkentése és az adósság elengedése lenne. Ez azonban más problémákat is felvetne: a kiadások csökkenése azt jelenti, hogy a vállalkozások kevésbé lesznek nyereségesek, ami azt jelenti, hogy a munkavállalók jövedelme csökkenni fog. Az iparágaknak le kell majd építeni a munkaerőt, ami magasabb munkanélküliségi rátához vezet.
Az alacsonyabb jövedelmek és a kisebb munkaerő azt jelenti, hogy a kormány nem tud annyi adót beszedni. Ugyanakkor többet kell költenie a megnövekedett számú munkanélküli állampolgár ellátására. Mivel többet költ, mint amennyit kap, költségvetési hiánya lesz.
A javasolt megoldás itt az, hogy elkezdenek pénzt nyomtatni (making the money printer go brrrrr, ahogy kriptós körökben ismerik). Ezzel a pénzzel a jegybank hitelezhet a kormánynak, amely aztán megpróbálja ösztönözni a gazdaságot. De ez is problémákhoz vezethet.
A semmiből való pénzteremtés inflációt okoz, mert növeli a pénzkínálatot. Ez egy meredek lejtő, amely végül hiperinflációhoz vezethet, amikor az infláció olyan gyorsan felgyorsul, hogy tönkreteszi a valuta értékét, és gazdasági katasztrófához vezet. Elég csak az 1920-as évekbeli Weimari Köztársaság, a 2000-es évek végi Zimbabwe vagy a 2010-es évek végi Venezuela példáját megnézni, hogy lássuk, milyen hatása lehet a hiperinflációnak.
A rövid távú ciklusokhoz képest a hosszú távú adósságciklus sokkal hosszabb időszakot ölel fel, vélhetőleg 50-75 évet.
Hogyan függ mindez össze?
Jó néhány témát átvettünk eddig. Végső soron Dalio modellje a hitel rendelkezésre állása körül forog – több hitel esetén a gazdaság fellendül. Kevesebb hitellel visszaesik. Ezek az események váltakozva rövid távú adósságciklusokat hoznak létre, amelyek viszont a hosszú távú adósságciklusok részét képezik.
A kamatráták nagymértékben befolyásolják a gazdaság szereplőinek viselkedését. Amikor a kamatráták magasak, a megtakarítás részesül előnyben, mivel a kiadások nem élveznek akkora prioritást. Ha csökkennek, a költekezés tűnik a racionálisabb döntésnek.
Záró gondolatok
A gazdasági gépezet olyan nagy, hogy nehéz lehet átlátni a különböző összetevőit. Ha azonban jobban megnézzük, láthatjuk, hogy ugyanazok a minták ismétlődnek újra és újra, ahogy a résztvevők tranzakciókat bonyolítanak le egymással.
Mostanra már remélhetőleg jobban megértette a hitelnyújtók és a hitelfelvevők közötti kapcsolatot, a hitel és az adósság jelentőségét, valamint a jegybankok gazdasági katasztrófa enyhítésére tett lépéseit.