Bevezetés
Nagymamája mindig arról beszél, hogy az ő korában minden olcsóbb volt? Ez az infláció miatt van. Ezt a termékek és szolgáltatások iránti kereslet és kínálat rendellenességei okozzák, ami az árak emelkedéséhez vezet.
Vannak előnyei, de összességében a túl magas infláció rossz dolog: miért akarna pénzt félretenni, ha holnap kevesebbet fog érni? A túl magas infláció megfékezésére a kormányok olyan politikákat alkalmaznak, amelyek célja a kiadások csökkentése.
Tartalom
Bevezetés
Az infláció egy adott valuta vásárlóerejének csökkenéseként definiálható. Ez az áruk és szolgáltatások árának tartós növekedését jelenti egy gazdaságban.
Míg a „relatív árváltozás” általában azt jelenti, hogy csak egy vagy két áru ára emelkedett, az infláció a gazdaságban szinte minden termék árának növekedésére utal. Emellett az infláció hosszú távú jelenség – az áremelkedésnek tartósnak kell lennie, nem csak egy szórványos eseménynek.
A legtöbb országban évente mérik az inflációs rátát. Általában az inflációt százalékos változásként jelzik: az előző időszakhoz viszonyított inflációs növekedés vagy csökkenés.
Ebben a cikkben áttekintjük az infláció különböző okait, mérési módjait, valamint a gazdaságra gyakorolt (pozitív és negatív) hatásait.
Az infláció okai
Alapvetően az infláció két általános okáról beszélhetünk. Először is, a forgalomban lévő tényleges pénzmennyiség (kínálat) gyors növekedése. Például amikor az európai hódítók a 15. században leigázták a nyugati féltekét, az arany- és ezüstrudak elárasztották Európát, és inflációt okoztak (a kínálat túl nagy volt).
Másodszor, az infláció bekövetkezhet egy adott, nagy keresletnek örvendő áru hiánya miatt. Ez aztán az adott áru áremelkedését idézheti elő, ami a gazdaság többi részén is kifejtheti hatását. Ez általános áremelkedést eredményezhet szinte minden áru és szolgáltatás esetében.
Mélyebbre ásva azonban különböző típusú eseményeket figyelhetünk meg, amelyek inflációhoz vezethetnek. Itt különbséget teszünk a keresleti nyomásra kialakuló infláció, a költségoldali infláció és a beépített infláció között. Vannak más variációk is, de ezek a legfontosabbak a Robert J. Gordon közgazdász által bemutatott „háromszögmodellben”.
Keresleti nyomásra kialakuló infláció
A kereslet által kiváltott infláció a leggyakoribb infláció, amelyet a kiadások növekedése okoz. Ebben az esetben a kereslet meghaladja az áruk és szolgáltatások kínálatát, mely jelenség az árak emelkedését okozza.
Szemléltetésképp vegyünk egy olyan piacot, ahol egy pék árulja termékeit. Hetente körülbelül 1000 vekni kenyeret tud előállítani. Ez jól működik, hiszen nagyjából ennyit is ad el hetente.
De tegyük fel, hogy a kenyér iránti kereslet hatalmas mértékben megnövekszik. Talán javultak a gazdasági feltételek, ami azt jelenti, hogy a fogyasztóknak több pénzük van. Így valószínűleg a pékáruk ára is emelkedni fog.
Miért? Nos, a pékünk teljes kapacitással dolgozik, hogy 1000 vekni kenyeret elkészítsen. Sem a személyzete, sem a kemencéi fizikailag nem tudnak ennél többet előállítani. Építhetne több kemencét és több alkalmazottat is felvehetne, de ez időbe telik.
Addig is, túl sok a vásárlónk, és nincs elég kenyerünk. Egyes vásárlók hajlandóak magasabb árat fizetni egy kenyérért, így természetes, hogy a pék ennek megfelelően emeli az árakat.
Most képzeljük el, hogy a kenyér iránti megnövekedett kereslet mellett a javuló gazdasági feltételek a tej, az olaj és számos más termék iránti kereslet növekedéséhez is vezettek. Ez határozza meg a keresleti nyomásra kialakuló inflációt. Az emberek egyre több árut vásárolnak, így a kereslet meghaladja a kínálatot, ami az árak emelkedéséhez vezet.
Költségoldali infláció
Költségoldali inflációról akkor beszélünk, amikor az árszintek a megnövekedett nyersanyag vagy termelési költségek következtében emelkednek. Ezeket a költségeket a fogyasztóra hárítják.
Nézzük meg újra a korábbi pékséget. Megépítette új kemencéit, és több munkavállalót vett fel, hogy heti 4000 vekni kenyeret tudjon előállítani. Egyelőre a kínálat kielégíti a keresletet, és mindenki boldog.
Egy nap a pék rossz híreket kap. A búzatermés különösen rosszul sikerült ebben a szezonban, ami azt jelenti, hogy nem áll rendelkezésre elegendő búzamennyiség a régió összes péksége számára. A péknek többet kell fizetnie a kenyér előállításához szükséges búzáért. E többletkiadások miatt emelnie kell az árait, annak ellenére, hogy a fogyasztói kereslet nem nőtt.
Egy másik lehetőség, hogy a kormány megemeli a minimálbért. Ez növeli a pék termelési költségeit, így ismét meg kell emelnie az elkészült kenyerek árát.
Nagy léptékben a költségoldali inflációt gyakran az erőforrások (például a búza vagy az olaj) hiánya, az árukra kivetett magasabb állami adók vagy a csökkenő árfolyamok (ami miatt az import drágább lesz) okozzák.
Beépített infláció
A beépített infláció (hangover inflation) az infláció egy olyan típusa, amely a múltbeli gazdasági tevékenységből ered. Mint ilyen, az infláció előző két formája is kiválthatja, ha azok tartósan fennállnak. A beépített infláció szorosan kapcsolódik az inflációs várakozások és az ár-bér spirál fogalmához.
Az első azt az elképzelést írja le, hogy az inflációs időszakok után az egyének és a vállalkozások arra számítanak, hogy az infláció a jövőben is fennmarad. Ha a korábbi években infláció volt, a munkavállalók nagyobb valószínűséggel alkudnak ki magasabb fizetéseket, ami azt eredményezi, hogy a vállalkozások többet kérnek termékeikért és szolgáltatásaikért.
Az ár-bér spirál egy olyan fogalom, amely azt a tendenciát szemlélteti, hogy a beépített infláció további inflációt okoz. Ez akkor fordulhat elő, ha a munkáltatók és a munkavállalók nem tudnak megállapodni a bérek értékéről. Miközben a munkavállalók magasabb béreket követelnek, hogy megvédjék vagyonukat a közelgő inflációtól, a munkaadók kénytelenek növelni termékeik költségeit. Ez egy ördögi kör, amelyben a munkavállalók még magasabb fizetéseket követelnek a drágább áruk és szolgáltatások miatt - és a ciklus folytatódik.
Infláció elleni intézkedések
A fékezhetetlen infláció káros lehet a gazdaságra, ezért logikus, hogy a kormányok proaktívan lépnek fel a hatásaik korlátozása érdekében. Ezt a pénzkínálat módosításával, valamint a monetáris és fiskális politika módosításával érhetik el.
A központi bankok (mint például az Egyesült Államok jegybankja) képesek a forgalomban lévő pénzmennyiség növelésével vagy csökkentésével megváltoztatni a fiatpénz kínálatát. Erre gyakori példa a mennyiségi enyhítés (QE), amikor a központi bankok banki eszközöket vásárolnak, hogy újonnan nyomtatott pénzzel töltsék fel a gazdaságot. Ez az intézkedés igencsak súlyosbíthatja az inflációt, ezért nem használják infláció esetén.
A mennyiségi enyhítés ellentéte a monetáris szigorítás (QT), amely olyan monetáris politika, amely a pénzkínálat redukálásával képes csökkenteni az inflációt. Kevés bizonyíték van azonban arra, hogy a monetáris szigorítás jó megoldás lenne az inflációra. A gyakorlatban a legtöbb központi bank a kamatráták emelésével szabályozza az inflációt.
Magasabb kamatráta
A magasabb kamatráták miatt drágább lesz a hitelfelvétel. Ennek eredményeképpen a hitelfelvétel kevésbé lesz vonzó a fogyasztók és a vállalkozások számára. Fogyasztói szinten a megnövekedett kamatráták visszafogják a költekezést, ami az áruk és szolgáltatások iránti kereslet csökkenéséhez vezet.
Ezekben az időszakokban vonzóvá válik a megtakarítás, és még jobb lesz azok számára, akik pénzt nyújtanak kölcsönbe kamatért. A gazdaság növekedése azonban korlátozódhat, mivel a vállalkozások és a magánszemélyek óvatosabban vesznek fel hitelt beruházásra vagy költekezésre.
Fiskális politika módosítása
Míg a legtöbb ország monetáris politikát alkalmaz az infláció megfékezésére, a fiskális politika módosítása is egy lehetőség. A fiskális politika a kormányok kiadásaira és az adók kiigazítására utal a gazdaság befolyásolása érdekében.
Ha például a kormányok növelik az általuk beszedett jövedelemadót, akkor az egyéneknek ismét kevesebb lesz a rendelkezésre álló jövedelmük. A piacon viszont kisebb a kereslet, aminek elméletileg csökkentenie kellene az inflációt. Ez azonban veszélyes megoldás, mivel a lakosság kedvezőtlenül reagálhat a magasabb adókra.
Infláció mérése árindexszel
Tehát felvázoltuk az infláció leküzdésére irányuló intézkedéseket, de honnan tudjuk valójában, hogy egyáltalán le kell-e küzdeni az inflációt? Az első lépés nyilvánvalóan az, hogy felmérjük. Ez általában úgy történik, hogy figyelemmel kísérünk egy mutatót egy meghatározott időszak alatt. Sok országban a fogyasztói árindex (vagy CPI) az infláció mérőszáma.
A fogyasztói árindex számos különböző fogyasztói termék árát veszi figyelembe, és súlyozott átlagot használ a háztartások által vásárolt termékek és szolgáltatások csoportjának kiértékeléséhez. Ezt rendszeresen elvégzik, és a pontszámot ezután össze lehet hasonlítani a múltbéli eredményekkel. Az olyan szervezetek, mint az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala (BLS), országszerte gyűjtik ezeket az adatokat az üzletektől, hogy számításaik a lehető legpontosabbak legyenek.
Lehet, hogy a számítás során a „bázisévben” 100-as CPI-pontszámot, majd két évvel később 110-es pontszámot vesz figyelembe. Ezután arra a következtetésre juthat, hogy két év alatt az árak 10%-kal emelkedtek.
Egy kis mértékű infláció nem feltétlenül rossz dolog. Ez természetes jelenség a mai fiat valutarendszerekben, és némileg előnyös, mivel ösztönzi a költekezést és a hitelfelvételt. Az infláció mértékét azonban fontos szemmel tartani, hogy az ne legyen negatív hatással a gazdaságra.
➟ Belépne a kriptovaluták világába? Vegyen Bitcoint a Binance-en!
Az infláció előnyei és hátrányai
Elsőre úgy tűnhet, hogy az inflációt érdemes teljesen elkerülni. Azonban az infláció mindig a modern gazdaságok szerves része lesz, így a valóságban ez egy sokkal árnyaltabb téma. Nézzük meg néhány előnyét és hátrányát.
Az infláció előnyei
Megnövekedett költekezés, befektetések és hitelfelvétel
Ahogy korábban már említettük, az alacsony inflációs ráta a gazdaság javára válhat a költekezés, a beruházások és a hitelfelvétel ösztönzésével. Az áruk vagy szolgáltatások azonnali beszerzése ésszerűbb, mivel az infláció miatt ugyanannak a pénzmennyiségnek a jövőben csökken a vásárlóereje.
Magasabb nyereség
Az infláció arra készteti a vállalatokat, hogy magasabb áron adják el áruikat és szolgáltatásaikat, hogy megvédjék magukat az infláció hatásaitól. Ezek az áremelések indokoltak, azonban a szükségesnél kicsit magasabbra is emelhetik az árakat, hogy további nyereségre tegyenek szert.
Jobb, mint a defláció
Ahogy a nevéből is sejthető, a defláció az infláció ellentéte, amelyet az árak idővel történő csökkenése jellemez. Mivel az árak csökkennek, a vásárlások elhalasztása ésszerűbb a fogyasztók számára, mivel a közeljövőben jobb árakat kaphatnak. Ez negatívan befolyásolhatja a gazdaságot, mivel az áruk és szolgáltatások iránti kereslet csökken.
A történelem során a deflációs időszakok magasabb munkanélküliségi rátát és a költekezés helyett megtakarítást eredményeztek. Bár az egyének számára nem feltétlenül rossz dolog, a defláció általában gátolja a gazdasági növekedést.
Az infláció hátrányai
Valuta elértéktelenedés és hiperinfláció
Nehéz megtalálni a megfelelő inflációs rátát, és ha nem sikerül megfékezni, az katasztrofális következményekkel járhat. Végső soron ez csökkenti az emberek vagyonát: ha ma 100 000 dollárt tart készpénzben a matraca alatt, annak tíz év múlva már nem lesz ugyanolyan vásárlóereje.
A magas infláció hiperinflációhoz vezethet, amelyről akkor beszélünk, ha az árak egy hónap alatt több mint 50%-kal emelkednek. 15 dollárt fizetni egy olyan alapvető szükségletért, ami hetekkel korábban csak 10 dollárba került, nem ideális, de az infláció ritkán áll meg itt. A hiperinflációs időszakokban az árak gyakran jóval meghaladják az 50%-os rátát, ami lényegében tönkreteszi a valutát és a gazdaságot.
Bizonytalanság
Ha magas az infláció, a bizonytalanság eluralkodhat. Az emberek és a vállalkozások nem tudják, hogy merre tart a gazdaság, ezért óvatosabban bánnak majd a pénzükkel, ami kevesebb beruházáshoz és gazdasági növekedéshez vezet.
Kormányzati beavatkozás
Egyesek a szabadpiaci elvekre hivatkozva ellenzik, hogy a kormány megpróbálja megfékezni az inflációt. Azzal érvelnek, hogy a kormány azon képessége, hogy új pénzt hozzon létre” (vagy Brrrrr, ahogy a kriptós körökben közismert), aláássa a természetes gazdasági elveket.
Záró gondolatok
Az infláció hatásai miatt az árak idővel növekedni kezdenek, ami a megélhetési költségek emelkedését okozza. Ez egy olyan jelenség, amelyet már elfogadtunk – végül is, ha megfelelően szabályozzák, az infláció jótékony hatással lehet a gazdaságra.
A mai világban a legjobb megoldásnak a rugalmas fiskális és monetáris politika tűnik, amely lehetővé teszi a kormányok számára, hogy intézkedéseket tegyenek az emelkedő árak kordában tartásához. Ezeket a politikákat azonban nagyon óvatosan kell végrehajtani, különben további károkat okozhatnak a gazdaságnak.