Minden gazdaságban tapasztalható bizonyos szintű infláció, amely akkor következik be, amikor az áruk átlagos ára megnő, mivel az adott valuta vásárlóereje csökken. Általában a kormányok és a pénzügyi intézmények együttműködnek annak érdekében, hogy az infláció egyenletes és fokozatos ütemben következzen be. A történelem során azonban számos olyan eset volt, amikor az inflációs ráta olyan példátlan mértékben gyorsult fel, hogy az adott ország valutájának tényleges értéke riasztó mértékben csökkent. Ezt a felgyorsult inflációs rátát nevezzük hiperinflációnak.
Philip Cagan közgazdász "A hiperinfláció monetáris dinamikája" című könyvében megállapítja, hogy a hiperinflációs időszakok akkor kezdődnek, amikor az áruk és szolgáltatások ára egy hónapon belül több mint 50%-kal emelkedik. Ha például egy zsák rizs ára kevesebb mint 30 nap alatt 10 dollárról 15 dollárra, majd a következő hónap végére 15 dollárról 22,50 dollárra emelkedik, akkor hiperinflációról beszélünk. És ha ez a tendencia folytatódik, akkor egy zsák rizs ára hat hónapon belül 114 dollárra, egy éven belül pedig 1000 dollár fölé emelkedhet.
Ritkán fordul elő, hogy a hiperinfláció mértéke 50%-on megáll. A legtöbb esetben az infláció üteme olyan szinten felgyorsul, hogy a különböző áruk és szolgáltatások ára egyetlen nap vagy akár órák alatt drasztikusan megemelkedhet. Az áremelkedés következtében a fogyasztói bizalom csökken, és az ország valutájának értéke visszaesik. A hiperinfláció végül olyan hullámhatást vált ki, amely cégek bezárásához, megnövekedett munkanélküliségi rátához és csökkent adóbevételekhez vezet. Ismert hiperinflációs esetek történtek Németországban, Venezuelában és Zimbabwéban, de számos más ország is átélt már hasonló válságokat, köztük Magyarország, Jugoszlávia, Görögország.
Hiperinfláció Németországban
A hiperinfláció egyik leghíresebb példája a németországi Weimari Köztársaságban történt az első világháború után. Németország hatalmas összegű kölcsönt vett fel a háborús erőfeszítések finanszírozására, abban a hitben, hogy megnyerik a háborút, és a szövetséges hatalmaktól kapott kárpótlást ezen adósságok visszafizetésére fordítják. Németország nemhogy nem nyerte meg a háborút, de több milliárd dollárnyi jóvátételt kellett fizetnie.
A németországi hiperinfláció okairól folytatott viták ellenére a leggyakrabban említett okok közé tartozik az aranystandard felfüggesztése, a háborús jóvátételek és a papírpénz meggondolatlan kibocsátása. Az aranystandard felfüggesztéséről szóló döntés a háború elején azt jelentette, hogy a forgalomban lévő pénz mennyisége nem volt összefüggésben az ország tulajdonában lévő arany értékével. Ez a vitatott lépés a német valuta elértéktelenedéséhez vezetett, ami arra kényszerítette a szövetségeseket, hogy a jóvátételt a német papírmárkától eltérő pénznemben követeljék. Németország válaszul hatalmas mennyiséget nyomtatott saját valutájából, hogy külföldi valutát vásároljon, aminek következtében a német márka még többet veszített értékéből.
Ekkortájt bizonyos pontokon az inflációs ráták napi több mint 20%-os ütemben emelkedtek. A német valuta olyan szinten értéktelenné vált, hogy néhány polgár papírpénzzel fűtött be, mivel olcsóbb volt, mint fát venni.
Hiperinfláció Venezuelában
Nagy olajtartalékainak köszönhetően Venezuela a 20. században egészséges gazdaságot tudott fenntartani, de az 1980-as évek olajhiánya, majd a 21. század eleji nem megfelelő pénzgazdálkodás és korrupció súlyos társadalmi-gazdasági és politikai válsághoz vezetett. A válság 2010-ben kezdődött, és mára az emberiség történetének legrosszabb inflációs esetei közé tartozik.
Az inflációs ráta Venezuelában gyorsan nőtt, a 2014-es 69%-os éves ütemről 2015-ben 181%-ra emelkedett. A hiperinfláció időszaka 2016-ban kezdődött, az év végére 800%-os inflációt tapasztalt, majd 2017-ben 4000%-os, 2019 elején pedig több mint 2 600 000%-os inflációt.
2018-ban Nicolás Maduro elnök bejelentette, hogy a hiperinfláció leküzdése érdekében új valutát (szuverén bolivárt) bocsátanak ki, amely 1/100 000-es árfolyamon váltja fel a jelenlegi bolivárt. Így 100 000 bolivárból 1 szuverén bolivár lett. E megközelítés hatékonysága azonban erősen megkérdőjelezhető. Steve Hanke közgazdász kijelentette, hogy a nullák eltüntetése csak „kozmetikázás”, és „nem jelent semmit, hacsak nem változtatunk a gazdaságpolitikán”.
Hiperinfláció Zimbabwéban
Az ország 1980-as függetlenné válását követően Zimbabwe gazdasága a kezdeti években meglehetősen stabil volt. Robert Mugabe elnök kormánya azonban 1991-ben elindított egy ESAP (Economic Structural Adjustment Programme) nevű programot, amelyet Zimbabwe gazdasági összeomlásának egyik fő okaként tartanak számon. Az ESAP mellett a hatóságok által végrehajtott földreformok az élelmiszertermelés drasztikus visszaesését eredményezték, ami hatalmas pénzügyi és társadalmi válsághoz vezetett.
A zimbabwei dollár (ZWN) az 1990-es évek végén kezdett instabilitásra utaló jeleket mutatni, a hiperinflációs események pedig a 2000-es évek elején kezdődtek. Az éves inflációs ráta 2004-ben elérte a 624%-ot, 2006-ban az 1730%-ot, 2008 júliusában pedig a 231 150 888%-ot. Az ország jegybankja által szolgáltatott adatok hiányában a július utáni ráták elméleti becsléseken alapulnak.
Steve H. Hanke professzor számításai szerint a zimbabwei hiperinfláció 2008 novemberében érte el csúcspontját, 89,7 szextillió százalékos éves ütemmel, ami havi 79,6 milliárd százaléknak, azaz napi 98%-nak felel meg.
Zimbabwe volt az első ország, amely a 21. században hiperinflációt tapasztalt, és a történelem második legsúlyosabb inflációs eseményét regisztrálta (Magyarország után). 2008-ban a ZWN-t hivatalosan megszüntették, és külföldi valutákat fogadtak el törvényes fizetőeszközként.
A kriptovaluták használata
Mivel a Bitcoin és más kriptovaluták nem centralizált rendszereken alapulnak, értéküket nem határozhatják meg kormányzati vagy pénzügyi intézmények. A blokklánc technológia biztosítja, hogy az új érmék kibocsátása előre meghatározott ütemezés szerint történjen, és hogy minden egység egyedi és védett legyen a duplikációval szemben.
Ez az egyik oka annak, hogy a kriptovaluták egyre népszerűbbek, különösen a hiperinflációval küzdő országokban, például Venezuelában. Hasonló eseteket láthatunk Zimbabwéban is, ahol a digitális valuták közötti peer-to-peer fizetések drámai növekedést értek el.
Egyes országokban a hatóságok komolyan tanulmányozzák az államilag támogatott kriptovaluta bevezetésének lehetőségeit és kockázatait, mint a hagyományos fiat-valutarendszer lehetséges alternatíváját. A svéd jegybank az elsők között van. További figyelemre méltó példák a szingapúri, a kanadai, a kínai és az amerikai jegybankok. Bár számos jegybank kísérletezik blokkláncokkal, ezek a rendszerek nem feltétlenül fognak új paradigmát teremteni a monetáris politika szempontjából, mivel a kriptovalutáik valószínűleg nem rendelkeznek korlátozott vagy rögzített kínálattal, úgy mint a Bitcoin.
Záró gondolatok
Bár a hiperinflációs esetek ritkának tűnhetnek, egyértelmű, hogy a politikai vagy társadalmi zavargások viszonylag rövid időszaka gyorsan a hagyományos valuták értékvesztéséhez vezethet. Egy ország egyetlen exportcikke iránti alacsonyabb kereslet is kiváltó ok lehet. A valuta értékvesztése után, az árak nagyon gyorsan felszöknek, ami végül egy ördögi kört hoz létre. Több kormány is megpróbált több pénz nyomtatásával küzdeni a probléma ellen, de ez a taktika önmagában haszontalannak bizonyult, és csak tovább csökkentette a valuta általános értékét. Érdemes megfigyelni, hogy a hagyományos valutákba vetett bizalom csökkenésével párhuzamosan a kriptovalutákba vetett hit növekszik. Ez nagy hatással lehet a pénz globális megítélésére és kezelésére a jövőt illetően.