A forward és a határidős ügyletek lényegében olyan megállapodások, amelyek lehetővé teszik a kereskedők, befektetők és árutermelők számára, hogy egy eszköz jövőbeli árára spekuláljanak. Ezek az ügyletek két fél kötelezettségvállalásaként működnek, amelyek lehetővé teszik egy eszköz cseréjét egy jövőbeli időpontban (lejárati időpont), az ügylet megkötésekor megállapított áron.
A forward és a határidős ügyletek alapjául szolgáló pénzügyi eszköz lehet bármilyen eszköz, például tőke, árucikk, deviza, kamatfizetés vagy akár kötvény.
A forward ügyletekkel ellentétben azonban a határidős ügyletek szerződéses szempontból szabványosítottak (mint jogi megállapodások), és meghatározott helyeken (határidős tőzsdéken) kereskednek velük. Ezért a határidős ügyletekre meghatározott szabályok vonatkoznak, amelyek magukban foglalhatják például az ügyletek méretét és a napi kamatrátát. Sok esetben a határidős ügyletek teljesítését egy elszámolóház garantálja, ami lehetővé teszi, hogy a felek csökkentett partnerkockázattal kereskedjenek.
Bár a 17. században Európában létrehoztak néhány kezdetleges határidős piacot, a Dōjima rizstőzsdét (Japán) tekintik az első határidős tőzsdének. A 18. század eleji Japánban a legtöbb fizetést rizsben teljesítették, ezért határidős ügyleteket kezdtek használni az ingadozó rizsárakkal kapcsolatos kockázatok elleni fedezetként.
Az elektronikus kereskedési rendszerek megjelenésével megnőtt a határidős ügyletek népszerűsége, valamint a különböző felhasználási lehetőségek széles körben elterjedtek az egész pénzügyi szektorban.
A határidős ügyletek funkciói
A pénzügyi szektorban a határidős ügyletek jellemzően a következő funkciókat töltik be:
Fedezet és kockázatkezelés: a határidős ügyletek felhasználhatók egy adott kockázat mérséklésére. Egy gazdálkodó például határidős ügyleteket adhat el termékeire, hogy a kedvezőtlen események és a piaci ingadozások ellenére biztosítsa, hogy termékeit a jövőben egy meghatározott áron tudja eladni. Vagy egy japán befektető, akinek amerikai kincstári kötvényei vannak, vásárolhat JPYUSD határidős ügyleteket a negyedéves hozamkifizetésnek (kamatrátának) megfelelő összegre, hogy a hozam értékét JPY-ban rögzítse egy előre meghatározott árfolyamon, és így fedezze USD kitettségét.
Tőkeáttétel: a határidős ügyletek lehetővé teszik a befektetők számára, hogy tőkeáttételes pozíciókat hozzanak létre. Mivel az ügyletek elszámolása a lejárat napján történik, a befektetők tőkeáttétellel növelhetik pozíciójukat. Például a 3:1 tőkeáttétel lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy a kereskedési számlaegyenlegüknél háromszor nagyobb pozícióba lépjenek.
Rövid kitettség: a határidős ügyletek lehetővé teszik a befektetők számára, hogy rövid kitettséget szerezzenek egy eszközre. Amikor egy befektető úgy dönt, hogy határidős ügyleteket ad el anélkül, hogy birtokolná a mögöttes eszközt, azt általában „fedezetlen pozíciónak” hívják.
Eszközök sokfélesége: a befektetők olyan eszközökre is tudnak kitettséget szerezni, amelyekkel nehéz helyben kereskedni. Az olyan nyersanyagok szállítása, mint az olaj, általában költséges és magas tárolási költségekkel jár, de a határidős ügyletek révén a befektetők és a kereskedők több eszközosztályra spekulálhatnak anélkül, hogy fizikailag kereskedniük kellene velük.
Ármegállapítás: a határidős piacok átfogó ügyintézést jelentenek az eladók és a vevők számára (pl. a kereslet és a kínálat találkozik) több eszközosztály, például az árucikkek esetében. Például az olaj árát a határidős piacokon a valós idejű kereslet függvényében lehet meghatározni, nem pedig a benzinkúton történő helyi interakció révén.
Elszámolási mechanizmusok
A határidős ügylet lejárati dátuma az adott ügylet kereskedési tevékenységének utolsó napja. Ezt követően a kereskedés leáll, és az ügyletek elszámolásra kerülnek. A határidős ügyletek elszámolásának két fő mechanizmusa van:
Fizikai elszámolás: a mögöttes eszköz cseréje a két szerződő fél között előre meghatározott áron történik. Az a fél, aki shortolt (eladta), köteles leszállítani az eszközt annak a félnek, aki longolt (megvásárolta).
Készpénzes elszámolás: nem közvetlenül a mögöttes eszköz kerül elcserélésre. Az egyik fél a másiknak egy olyan összeget fizet, amely az eszköz aktuális értékét tükrözi. A készpénzzel kiegyenlített határidős ügyletek egyik tipikus példája a határidős olajügylet, ahol az olajhordók helyett készpénzt cserélnek, mivel több ezer hordó fizikai kereskedése meglehetősen bonyolult lenne.
A készpénzben elszámolt határidős ügyletek kényelmesebbek és ezért népszerűbbek, mint a fizikai ügyletek, még a likvid pénzügyi értékpapírok vagy fix jövedelmű eszközök esetében is, amelyek tulajdonjoga viszonylag gyorsan átruházható (legalábbis az olyan fizikai eszközökhöz képest, mint az olajoshordók).
A készpénzben elszámolt határidős ügyletek azonban a mögöttes eszköz árának manipulálásához vezethetnek. Ezt a fajta piaci manipulációt angolul „banging the close”-nak hívják - ez a kifejezés olyan rendellenes kereskedési tevékenységre utal, melynek során szándékosan megzavarják a megbízás könyvet, amikor a határidős ügyletek közelednek a lejáratukhoz.
Kilépési stratégiák határidős ügyletekhez
A határidős ügylet pozíció felvétele után a határidős kereskedők három fő műveletet hajthatnak végre:
Ellensúlyozás: egy határidős ügylet pozíciójának lezárására utal egy azonos értékű ellentétes tranzakció létrehozásával. Tehát, ha egy kereskedő 50 határidős ügyletet shortol, akkor nyithat egy ugyanakkora long pozíciót, semlegesítve ezzel a kezdeti pozícióját. Az ellensúlyozási stratégia lehetővé teszi a kereskedők számára, hogy nyereségüket vagy veszteségüket az elszámolás időpontja előtt realizálják.
Rollover: akkor fordul elő, amikor egy kereskedő úgy dönt, hogy új határidős ügyletet nyit, miután kiegyenlítette a kezdeti pozícióját, lényegében meghosszabbítva a lejárati dátumot. Például, ha egy kereskedő 30 határidős ügyletet longol, amelyek január első hetében járnak le, de a pozícióját hat hónapra szeretné meghosszabbítani, akkor az eredeti pozíciót beszámíthatja, és nyithat egy új, ugyanakkora pozíciót, amelynek lejárati dátuma július első hetére van beállítva.
Elszámolás: ha a határidős kereskedő nem egyenlíti ki vagy nem forgatja át a pozícióját, az ügylet a lejárat napján kerül elszámolásra. Ezen a ponton az érintett felek jogi kötelezettséget vállalnak arra, hogy pozíciójuknak megfelelően eszközt (vagy készpénzt) cserélnek.
Határidős ügyletek ármintái: contango és normál backwardation
A határidős ügyletek létrehozásától a teljesítésükig az ügyletek piaci ára folyamatosan változik a vételi és eladási erők hatására.
A határidős ügyletek lejárata és változó árai közötti kapcsolat különböző ármintákat hoz létre, amelyekre általában contango (1) és normál backwardation (3) néven hivatkoznak. Ezek az árminták közvetlenül kapcsolódnak az eszköz várható azonnali árához (2) a lejárat napján (4), amint azt az alábbi ábra mutatja.
Contango (1): olyan piaci állapot, amikor egy határidős ügylet ára magasabb, mint a várható jövőbeli azonnali ár.
Várható azonnali ár (2): az eszköz várható ára az elszámolás pillanatában (lejárati dátum). Megjegyzendő, hogy a várható azonnali ár nem mindig állandó, azaz a piaci kereslet és kínálat függvényében változhat.
Normál backwardation (3): olyan piaci állapot, amikor a határidős ügyletek ára alacsonyabb, mint a várható jövőbeli azonnali ár.
Lejárati nap (4): egy adott határidős ügylet kereskedési tevékenységének utolsó napja, mielőtt az elszámolás megtörténik.
Míg a contango piaci feltételek általában kedvezőbbek az eladók (short pozíciók), mint a vevők (long pozíciók) számára, a normál backwardation piacok általában a vevők számára kedvezőbbek.
Ahogy közeledik a lejárat időpontja, a határidős ügylet ára várhatóan fokozatosan közelít az azonnali árhoz, míg végül azonos értéket nem ér el. Amennyiben a határidős ügylet és az azonnali ár nem egyezik a lejárat napján, a kereskedők gyors nyereséget érhetnek el az arbitrázslehetőségekből.
Contango forgatókönyv esetén a határidős ügyletekkel a várható azonnali ár felett kereskednek, általában kényelmi okokból. Például egy határidős kereskedő dönthet úgy, hogy prémiumot fizet olyan fizikai árucikkekért, amelyeket egy jövőbeli időpontban szállítanak le, így nem kell aggódnia az olyan költségek miatt, mint a tárolás és biztosítás (az arany egy népszerű példa). Emellett a vállalatok határidős ügyleteket használhatnak arra is, hogy jövőbeli kiadásaikat kiszámítható értékekhez kössék, olyan árukat vásárolva, amelyek nélkülözhetetlenek a szolgáltatásukhoz (pl. a pék határidős ügyleteken keresztül vásárol búzát).
Ezzel szemben, a normál backwardation piac akkor jön létre, amikor a határidős ügyletekkel a várható azonnali ár alatt kereskednek. A spekulánsok határidős ügyleteket vásárolnak abban a reményben, hogy nyereségre tesznek szert, ha az ár a várakozásoknak megfelelően emelkedik. Például egy határidős kereskedő ma 30 dollárért vásárolhat olajhordó-szerződéseket, miközben a várható azonnali ár 45 dollár a következő egy évben.
Záró gondolatok
A forward ügyletek a határidős ügyletek szabványosított típusaként a pénzügyi iparban a leggyakrabban használt eszközök közé tartoznak, és különféle funkcióik számos felhasználási területen alkalmassá teszik őket. Mégis fontos, hogy a pénzeszközök befektetése előtt jól megértsük a határidős ügyletek mögöttes mechanizmusait és az adott piacokat.
Bár egy eszköz árának jövőbeli „rögzítése” bizonyos körülmények között hasznos, nem mindig biztonságos - különösen marginkereskedés esetén. Ezért gyakran alkalmaznak kockázatkezelési stratégiákat a határidős ügyletek kereskedésével járó elkerülhetetlen kockázatok mérséklésére. Egyes spekulánsok technikai elemzési mutatókat is használnak a fundamentális elemzési módszerek mellett, hogy betekintést nyerjenek a határidős piacok ármozgásaiba.