Bevezetés
Ha pénzről van szó, mindig van kockázat. Bármely befektetés veszteséges lehet, míg a kizárólag készpénzes pozíciók értéke az infláció miatt fokozatosan csökken. Bár a kockázatot nem lehet kiküszöbölni, az az egyéni befektetési célokhoz igazítható.
Az eszközallokáció és a diverzifikáció olyan fogalmak, amelyek kulcsszerepet játszanak e kockázati paraméterek meghatározásában. Kezdő befektetőként is valószínűleg ismeri már a mögöttes elveket, mivel már évezredek óta léteznek.
Ez a cikk áttekintést ad arról, hogy mik ezek, és hogyan kapcsolódnak a modern pénzkezelési stratégiákhoz.
Ha többet szeretne megtudni a témáról, tekintse meg a Magyarázat a pénzügyi kockázatokhoz című cikkünket.
Mit jelent az eszközallokáció és diverzifikáció?
Az eszközallokáció és a diverzifikáció kifejezéseket gyakran felváltva használják. Ezek azonban a kockázatkezelés némileg eltérő aspektusaira utalhatnak.
Az eszközallokáció egy olyan pénzkezelési stratégia leírására használható, amely meghatározza, hogy a tőkét hogyan kell elosztani az eszközosztályok között egy befektetési portfólióban. A diverzifikáció viszont a tőke elosztását jelentheti ezeken az eszközosztályokon belül.
E stratégiák fő célja a várható hozam maximalizálása a lehetséges kockázat minimalizálása mellett. Ez általában a befektető befektetési időhorizontjának és kockázatvállalási hajlandóságának meghatározását, valamint néha a tágabb gazdasági feltételek figyelembevételét jelenti.
Egyszerűen fogalmazva, az eszközallokáció és a diverzifikáció stratégiák lényege az, hogy nem szabad mindent egy lapra feltenni. A kiegyensúlyozott portfólió kialakításának leghatékonyabb módja a nem összefüggő eszközosztályok és eszközök kombinálása.
E két stratégia kombinációját az teszi erőssé, hogy a kockázat nem csak a különböző eszközosztályok között oszlik meg, hanem azokon belül is.
Egyes pénzügyi szakértők szerint az eszközallokációs stratégia meghatározása fontosabb lehet, mint maguknak a befektetéseknek a kiválasztása.
Modern portfólióelmélet
A modern portfólióelmélet (MPT) egy olyan keretrendszer, amely ezeket az elveket egy matematikai modell segítségével önti formába. Harry Markowitz 1952-ben publikált tanulmányában mutatta be, amelyért később közgazdasági Nobel-díjat kapott.
A főbb eszközkategóriák általában eltérően mozognak. Azok a piaci feltételek, amelyek miatt egy adott eszközosztály jól teljesít, egy másik eszközosztály gyengén teljesíthet. A fő feltételezés az, hogy ha egy eszközosztály alulteljesít, a veszteségeket egy másik, jól teljesítő eszközosztály ellensúlyozni tudja.
Az MPT feltételezi, hogy a nem összefüggő eszközosztályokból származó eszközök kombinálásával a portfólió volatilitása csökkenthető. Ennek a kockázattal korrigált teljesítményt is növelnie kell, ami azt jelenti, hogy egy azonos kockázatú portfólió jobb hozamot fog hozni. Azt is feltételezi, hogy ha két portfólió azonos hozamot kínál, minden racionális befektető a kisebb kockázatú portfóliót fogja előnyben részesíteni.
Egyszerűen fogalmazva, az MPT szerint a leghatékonyabb olyan eszközöket kombinálni egy portfólióban, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz.
Az eszközosztályok típusai és allokációs stratégiák
Egy tipikus eszközallokációs keretrendszerben az eszközosztályok a következőképpen kategorizálhatók:
Hagyományos eszközök – részvények, kötvények és készpénz.
Alternatív eszközök – ingatlanok, áruk, derivatív termékek, biztosítási termékek, magántőke és természetesen kriptoeszközök.
Általánosságban az eszközallokációs stratégiáknak két fő típusa létezik, mindkettő az MPT-ben felvázolt feltételezések alapján: stratégiai eszközallokáció és taktikai eszközallokáció.
A stratégiai eszközallokáció hagyományos megközelítésnek tekinthető, amely inkább a passzív befektetési stílusnak felel meg. Az ilyen stratégián alapuló portfóliókat általában csak akkor kell újraegyensúlyozni, ha a kívánt allokációk a befektető időhorizontjának vagy kockázati profiljának változása miatt módosulnak.
A taktikai eszközallokáció inkább az aktívabb befektetési stílusokhoz megfelelő. Lehetővé teszi a befektetők számára, hogy portfóliójukat olyan eszközökre összpontosítsák, amelyek jobban teljesítenek a piacon. Feltételezi, hogy ha egy szektor jobban teljesít, mint a piac, akkor a jövőben is jobb teljesítményt fog nyújtani. Mivel ugyanúgy az MPT-ben felvázolt elveken alapul, bizonyos fokú diverzifikációt is lehetővé tesz.
Érdemes megjegyezni, hogy az eszközöknek nem kell teljesen függetlennek vagy fordítottan korreláltnak lenniük ahhoz, hogy a diverzifikációnak kedvező hatása legyen. Csak azt követeli meg, hogy ne legyenek teljesen korrelálva.
Az eszközallokáció és a diverzifikáció alkalmazása a portfólióban
Tekintsük át ezeket az elveket egy példaportfólión keresztül. Az eszközallokációs stratégia meghatározhatja, hogy a portfóliónak a következő allokációkkal kell rendelkeznie a különböző eszközosztályok között:
40% részvénybefektetés
30% kötvényekben
20% kriptoeszközökben
10% készpénzben
A diverzifikációs stratégia előírhatja, hogy a kriptoeszközökbe fektetett 20 % között:
70%-ot a Bitcoinba kell helyezni
15%-ot nagy kapitalizációjú érmékbe
10%-ot közepes kapitalizációjú érmékbe
5%-ot a kis kapitalizációjú érmékbe
Az allokációk megállapítása után a portfólió teljesítménye rendszeresen nyomon követhető és felülvizsgálható. Ha az allokációk eltolódnak, ideje lehet újra kiegyensúlyozni – vagyis eszközöket kell vásárolni és eladni, hogy a portfóliót visszaállítsa a kívánt arányokra. Ez általában a legjobban teljesítő részvények eladását és az alulteljesítő részvények megvásárlását jelenti. Az eszközök kiválasztása természetesen teljes mértékben a stratégiától és az egyéni befektetési céloktól függ.
A kriptoeszközök a legkockázatosabb eszközosztályok közé tartoznak. Ez a portfólió nagyon kockázatosnak tekinthető, mivel jelentős részét kriptoeszközökhöz allokálták. Egy kockázatkerülőbb befektető a portfólió nagyobb részét például kötvényekbe – egy sokkal kevésbé kockázatos eszközosztályhoz allokálná.
Ha szeretne elolvasni egy részletes kutatási beszámolót a Bitcoin előnyeiről egy diverzifikált, több eszközből álló portfólióban, tekintse meg a Binance Research beszámolóját: Portfóliókezelés sorozat #1 - A Bitcoin diverzifikációs előnyeinek felfedezése.
Diverzifikáció kriptoeszköz-portfólión belül
Bár e módszerek mögött meghúzódó elvek elméletileg alkalmazhatók a kriptoeszköz-portfóliókra is, érdemes óvatosnak lenni. A kriptovaluta piac erősen korrelál a Bitcoin ármozgásával. Ez fölöslegessé teszi a diverzifikációt – hogyan lehet a magasan korrelált eszközökből egy korrelációmentes eszközkosarat létrehozni?
Időnként bizonyos altcoinok csökkenő korrelációt mutathatnak a Bitcoinhoz képest, és a figyelmes kereskedők ezt kihasználhatják. Ezek azonban jellemzően nem alkalmazhatóak olyan következetesen, mint a hagyományos piacokon alkalmazott hasonló stratégiák.
Feltételezhető azonban, hogy amint a piac megérik, egy kriptoeszköz-portfólión belül megvalósíthatóvá válhat a diverzifikáció szisztematikusabb megközelítése. Kétségtelenül hosszú út áll még a piac előtt.
Az eszközallokációval kapcsolatos problémák
Bár kétségtelenül hatékony technikáról van szó, egyes eszközallokációs stratégiák nem feltétlenül alkalmasak bizonyos befektetők és portfóliók számára.
A terv kidolgozása viszonylag egyszerű lehet, de a jó eszközallokációs stratégia kulcsa a megvalósítás. Ha a befektető nem képes félretenni az előítéleteit, azzal alááshatja a portfólió hatékonyságát.
Egy másik lehetséges probléma abból adódik, hogy nehéz előre megbecsülni a befektető kockázattűrő képességét. Amint az eredmények egy adott időszak után megjelennek, a befektető rájöhet, hogy kevesebb (vagy még több) kockázatot szeretne.
Záró gondolatok
Az eszközallokáció és a diverzifikáció a kockázatkezelés alapvető fogalmai, amelyek évezredek óta léteznek. Ezek egyben a modern portfóliókezelési stratégiák egyik alapfogalmát is jelentik.
Az eszközallokációs stratégia kidolgozásának fő célja a várható hozam maximalizálása a kockázat minimalizálása mellett. A kockázat eszközosztályok közötti elosztása növelheti a portfólió hatékonyságát.
Mivel a piacok erősen korrelálnak a Bitcoinnal, az eszközallokációs stratégiákat óvatosan kell alkalmazni a kriptoeszköz-portfóliókra.