Mi a kriptogazdaságtan?
Röviden, a kriptogazdaságtan a kriptográfia és a közgazdaságtan kombinálásával lehetővé teszi a hálózati résztvevők viselkedésének összehangolását.
Pontosabban a kriptogazdaságtan az informatika azon területe, amely a digitális ökoszisztémák résztvevőinek koordinációs problémáit próbálja megoldani kriptográfia és gazdasági ösztönzők segítségével.
A kriptogazdaságtant mindenképpen figyelembe kell venni a decentralizált hálózatok kiépítésekor, mivel ez a mechanizmus biztosítja a résztvevők ösztönzőinek összehangolását megbízható harmadik felek nélkül.
A kriptogazdaságtan nem a hagyományos közgazdaságtan részhalmaza, hanem a játékelmélet, a mechanizmustervezés, a matematika és más közgazdaságtani módszerek keveréke. A fő cél az, hogy megértsük, hogyan lehet finanszírozni, tervezni, fejleszteni és megkönnyíteni a decentralizált hálózatok működését.
Ez a cikk a kriptogazdaságtan eredetét, valamint a Bitcoin és más decentralizált hálózatok kialakításában betöltött szerepét vizsgálja.
Milyen problémát old meg a kriptogazdaságtan?
A Bitcoin megjelenése előtt általánosan úgy vélték, hogy lehetetlen olyan peer-to-peer hálózatot létrehozni, ahol a konszenzus a támadásokkal és hibákkal szembeni jelentős sebezhetőség nélkül érhető el.
Ezt a problémát gyakran a bizánci tábornok problémájának is hívják. Ez egy logikai dilemma, amely bemutatja, hogy milyen fontos az elosztott rendszerekben az, hogy a különböző szereplők egyetértésre jussanak. A probléma onnan ered, hogy mivel a szereplők egy része megbízhatatlan lehet, nem tudnak egyetértésre jutni, így a hálózat nem tud rendeltetésszerűen működni.
A Bitcoin létrehozásával Satoshi Nakamoto gazdasági ösztönzőket vezetett be egy peer-to-peer hálózatra, mellyel megoldotta ezt a problémát.
A decentralizált hálózatok azóta is a kriptográfiára támaszkodnak a hálózat állapotára és előzményeire vonatkozó konszenzus elérése érdekében. Emellett a legtöbb hálózat olyan gazdasági ösztönzőket is alkalmaz, amelyek bizonyos magatartásra késztetik a hálózat résztvevőit.
A kriptográfiai protokollok és a gazdasági ösztönzők szinergiája a decentralizált hálózatok teljesen új, rugalmas és biztonságos ökoszisztémáját teszi lehetővé.
A kriptogazdaságtan szerepe a Bitcoin-bányászatban
A Bitcoin célja egy olyan értékátviteli hálózat létrehozása, amely pontosan ellenőrzi az értékátviteleket, illetve amely megváltoztathatatlan és cenzúramentes.
Ezt a bányászat folyamatával éri el, melynek során a bányászok, akik sikeresen validálnak egy tranzakciós blokkot, bitcoint kapnak jutalmul. Ez a gazdasági ösztönző a bányászokat becsületes magatartásra ösztönzi, így a hálózat megbízhatóbbá és biztonságosabbá válik.
A bányászat során egy nehéz matematikai feladványt kell megoldani egy kriptográfiai hash-algoritmus alapján. Ebben az összefüggésben a hash-eket arra használják, hogy minden blokkot a következő blokkhoz kössenek, lényegében létrehozva a jóváhagyott tranzakciók időbélyegzővel ellátott nyilvántartását, az úgynevezett blokkláncot.
A hashelést a bányászok által megoldandó számítási feladványokban is alkalmazzák. Ezenkívül a tranzakcióknak követniük kell a konszenzus egyik szabályát, miszerint egy bitcoint csak azután lehet elkölteni, miután egy privátkulcsból érvényes digitális aláírást generáltak.
Ezek a bányászatra vonatkozó technológiai szabályok összhangban vannak a Bitcoin-hálózat biztonsági követelményeivel, beleértve annak megakadályozását is, hogy a rosszindulatú szereplők átvegyék az irányítást.
Hogyan növeli a kriptogazdaságtan a Bitcoin biztonságát?
A Bitcoin biztonsági modellje a többségi elvre épül. Ez azt jelenti, hogy a rosszindulatú szereplők átvehetik az irányítást a blokklánc felett azáltal, hogy átveszik az irányítást a hálózat számítási teljesítményének többsége felett egy úgynevezett 51%-os támadás során.
Egy ilyen forgatókönyv esetén a támadók képesek lennének megakadályozni, hogy az új tranzakciók megerősítést nyerjenek, vagy akár teljesen vissza is fordíthatják a tranzakciókat. Ekkora hash-teljesítmény megszerzése azonban rendkívül költséges lenne, drága hardvert és jelentős mennyiségű villamos energiát igényelne.
A kriptogazdaság az egyik oka annak, hogy a Bitcoin sikeres lett. Satoshi Nakamoto feltételezéseket vezetett be, hogy bizonyos ösztönzőket adjon a hálózat különböző résztvevői osztályainak. A rendszer biztonsági garanciái nagyban függenek ezeknek a feltételezéseknek a hatékonyságától, amelyek arra vonatkoznak, hogy a hálózat résztvevői hogyan reagálnak bizonyos gazdasági ösztönzőkre.
Kemény kriptográfiai protokoll nélkül nem lenne biztonságos elszámolási egység, amellyel a bányászokat jutalmazni lehetne. Bányászok nélkül nem bíznának az elosztott főkönyv tranzakciós előzményeinek hitelességében, kivéve, ha azt egy megbízható harmadik fél hitelesítené, ami a Bitcoin egyik fő előnyét semmisítené meg.
A kriptogazdasági feltételezések alapján a bányászok és a Bitcoin-hálózat közötti szimbiózis biztosítja a bizalmat. Ez azonban nem garancia arra, hogy a rendszer a jövőben is fennmarad.
A kriptogazdasági kör
A kriptogazdasági kör a kriptogazdaság holisztikus modellje. Joel Monegro publikálta, és a különböző résztvevői osztályokon keresztül zajló absztrakt értékáramlásokat szemlélteti egy ilyen peer-to-peer gazdaságban.
A modell egy háromoldalú piacot ábrázol bányászok (a kínálati oldal), a felhasználók (a keresleti oldal) és a befektetők (a tőkeoldal) között. Az egyes csoportok értéket cserélnek egymás között egy szűkös kriptogazdasági erőforrás (token) segítségével.
A körben a bányász-felhasználó viszonyban a bányászok a felhasználók által használt tokeneken keresztül kapnak kompenzációt a munkájukért. A hálózat konszenzusprotokollja szabványosítja ezt a folyamatot, míg a kriptogazdasági modell szabályozza, hogy a bányászok mikor és milyen formában kapnak fizetést.
Egy olyan hálózati architektúra létrehozása, amelyet egy elosztott kínálati oldal (bányászok) tart fenn, mindaddig kívánatos, amíg az előnyök meghaladják a hátrányokat. Az előnyök között gyakran szerepel a cenzúramentesség, a korlátlan tranzakciók és a nagyobb megbízhatóság. A decentralizált rendszerek teljesítménye azonban általában alacsonyabb a centralizált modellekéhez képest.
A befektető szerepe ebben a modellben kettős: likviditást biztosít a bányászok számára, hogy eladhassák tokenjeiket, és a bányászati költségeket meghaladó tokenárak támogatásával tőkésíti a hálózatot.
A modell e két szerep szemléltetéséhez két csoportra osztja a befektetőket: kereskedőkre (rövid távú befektetők) és hodlerekre (hosszú távú befektetők).
A kereskedők likviditást teremtenek a token számára, hogy a bányászok el tudják adni a bányászott tokenjeiket és fedezni tudják a működési költségieket, míg a tulajdonosok a tokenárak támogatásával tőkésítik a hálózatot a növekedés érdekében. A bányász-kereskedő kapcsolat közvetlen értékáramlással, míg a bányász-tulajdonos kapcsolat közvetett értékáramlással működik.
Ez egyszerűen azt jelenti, hogy egy ilyen gazdaság résztvevői egymástól függnek gazdasági céljaik elérésében. Egy ilyen kialakítás robusztus és biztonságos hálózatot hoz létre. Az ösztönzéses szabályrendszer betartása előnyösebb a résztvevők számára, mint a rosszindulatú tevékenység, ami viszont ellenállóbbá teszi a hálózatot.
Záró gondolatok
Bár ez egy viszonylag új koncepció, amely a Bitcoinnal együtt jelent meg, a kriptogazdaságtan egy fontos alkotóelem, amelyet figyelembe kell venni a decentralizált hálózatok tervezésekor.
A különböző szerepek elkülönítése a kriptogazdasági modellekben segít elemezni az egyes résztvevői csoportok költségeit, ösztönzőit és értékáramlásait. Segíthet a relatív hatalom átgondolásában és lehetséges centralizációs pontok azonosításában is, ami fontos a kiegyensúlyozottabb irányítási és tokenelosztási modellek kialakításához.
A kriptogazdaságtan és a kriptogazdasági modellek használata rendkívül hasznos lehet a jövőbeli hálózatok fejlesztése során. A már kipróbált és letesztelt kriptogazdasági modellek tanulmányozásával a jövőbeli hálózatokat úgy lehet megtervezni, hogy azok hatékonyabbak és fenntarthatóbbak legyenek, ami szilárdabb ökoszisztémát biztosít a decentralizált gazdaságok számára.