Mik azok az opciós ügyletek?
Mik azok az opciós ügyletek?
Kezdőlap
Cikkek
Mik azok az opciós ügyletek?

Mik azok az opciós ügyletek?

Haladó
Közzétéve Jun 3, 2019Frissítve Dec 16, 2022
9m

Az opciós ügylet olyan megállapodás, amellyel a kereskedő jogot szerez arra, hogy egy előre meghatározott ár mellett megvegyen vagy eladjon egy eszközt egy bizonyos napon vagy azt megelőzően. Bár ez hasonlóan hangzik, mint a határidős ügyletek, az opciós ügyleteket kötő kereskedők nem kötelesek zárni a pozíciójukat. 

Az opciós ügyletek olyan származtatott ügyletek, amelyek számos különböző mögöttes eszközre épülhetnek, beleértve a részvényeket és a kriptovalutákat is. Ezek a szerződések pénzügyi indexekhez is kapcsolódhatnak. Az opciós ügyleteket általában a meglévő pozíciók kockázatainak fedezésére és spekulációs kereskedésre használják.


Hogyan működnek az opciós ügyletek?

Az opciók két alapvető típusát különböztetjük meg: a vételi opciókat és az eladási opciókat. A vételi opciók jogot biztosítanak az ügylet tulajdonosának a mögöttes eszköz megvételére, míg az eladási opciók eladási jogot biztosítanak. Ezért a kereskedők általában akkor vásárolnak vételi opciót, ha a mögöttes eszköz árfolyamának növekedésére számítanak, eladási opciót pedig akkor, ha az árfolyam csökkenését várják. A vételi és eladási opciókat – vagy a két típus kombinációját – akkor is használhatják, ha stabil árfolyamban reménykednek, mégpedig arra, hogy a piaci volatilitás ellen vagy mellett fogadjanak.

Egy opciós ügyletnek legalább négy komponensét különböztethetjük meg: méret, lejárati dátum, célár és prémium. A megbízás mérete a kereskedésbe bevont ügyletek számát jelöli. A lejárati dátum az a nap, amely után kereskedő már nem érvényesítheti az opciót. A célár az az árfolyam, amelyen az eszközt megveszik vagy eladják (abban az esetben, ha az ügylet vevője úgy dönt, hogy érvényesíti az opciót). Végül pedig a prémium az opciós ügylet kereskedési ára. Azt az összeget jelzi, amelyet egy befektetőnek a döntési lehetőségért fizetnie kell. Tehát a vevők a prémiumértéken vásárolják meg az ügyleteket a kiíróktól (eladóktól). Ez az érték a lejárati dátum közeledtével folyamatosan változik.

Egyszerűen fogalmazva, ha a célár alacsonyabb, mint a piaci árfolyam, akkor a kereskedő kedvezményesen vásárolhatja meg a mögöttes eszközt, és a prémiumot is figyelembe véve úgy dönthet, hogy a nyereség érdekében lehívja az ügyletet. Ám ha célár magasabb, mint a piaci árfolyam, akkor az ügylet tulajdonlásának semmi oka nincs az opció lehívására, így az ügylet feleslegessé válik. Amikor az ügyletet nem hívják le, a vevő csak a pozíció felvételekor kifizetett prémiumot veszíti el.

Fontos megjegyezni, hogy bár a vevő választhat, hogy lehívja-e a vételi vagy eladási opcióját, a kiíró (eladó) függ a vevő döntésétől. Tehát ha egy vételi opció vevője úgy dönt, hogy lehívja az ügyletet, akkor az eladó köteles eladni a mögöttes eszközt. Hasonlóképpen, ha egy kereskedő eladási opciót vásárol, és úgy dönt, hogy lehívja azt, akkor az eladó köteles megvenni a mögöttes eszközt az ügylet tulajdonosától. Ez azt jelenti, hogy a kiírók magasabb kockázatot viselnek, mint a vevők. Míg a vevők vesztesége az ügyletért kifizetett prémium összegére korlátozódik, addig a kiírók az eszköz piaci árfolyamától függően sokkal többet is veszíthetnek.

Egyes ügyletek arra is jogot biztosítanak a kereskedőknek, hogy az opciójukat a lejárati dátum előtt bármikor lehívják. Ezeket általában amerikai típusú opciós ügyleteknek nevezzük. Ezzel ellentétben az európai opciós ügyleteket csak a lejárati napon lehet lehívni. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ezeknek az elnevezéseknek semmi közük a földrajzi elhelyezkedéshez.


Opciós prémium

A prémium értékét több tényező befolyásolja. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy egy opció prémiuma legalább négy elemtől függ: a mögöttes eszköz árfolyamától, a célártól, a lejárati dátumig hátralevő időtől, valamint az érintett piac (vagy index) volatilitásától. Ez a négy komponens különböző hatásokat gyakorol a vételi és eladási opciók prémiumára, ahogy azt az alábbi táblázat mutatja.



Vételi opciók prémiuma

Eladási opciók prémiuma

Emelkedő eszközárfolyam

Növekedések

Csökkenések

Magasabb célár

Csökkenések

Növekedések

Csökkenő idő

Csökkenések

Csökkenések

Volatilitás

Növekedések

Növekedések


Az eszközárfolyam és a célár természetesen ellentétes hatást gyakorol a vételi, illetve az eladási opciók prémiumára. Ezzel ellentétben a kevesebb hátralevő idő általában mindkét opció esetén alacsonyabb prémiumot jelent. Ennek fő oka, hogy egyre kisebb az esélye arra, hogy a szerződések a kereskedők számára kedvező feltételeket biztosítanak. Ezzel ellentétben a volatilitás növekedése általában a prémiumok növekedéséhez vezet. Éppen ezért az opciós ügylet prémiuma az említett egyéb erők kombinált hatására alakul ki.


Opciók – Greeks

A Greeks opciók olyan instrumentumokat jelöl, amelyek célja hogy egy adott ügylet árfolyamát befolyásoló tényezők közül néhány hatását mérje. Konkrétan statisztikai értékekről beszélünk, amelyekkel egy adott ügylet kockázatát mérjük, különböző mögöttes változók alapján. Az alábbiakban bemutatunk néhány elsődleges Greeks eszközt, és röviden elmagyarázzuk, hogy mit mérnek:

  • Delta: megméri hogy egy opciós ügylet ára mennyit változik a mögöttes eszköz árfolyamához viszonyítva. Például a 0,6 Delta érték arra utal, hogy a prémium valószínűleg 0,60 dollárt mozdul el az eszközárfolyam minden 1 dollárnyi változásának hatására.

  • Gamma: a Delta változását méri az idő függvényében. Tehát ha a Delta 0,6-ről 0,45-re változik, akkor az opció Gamma értéke 0,15 lesz.

  • Téta: az árváltozást méri az ügylet lejárati idejének egynapos csökkenéséhez viszonyítva. Azt mutatja hogy a prémium mekkora változására számíthatunk, ahogy az opciós ügylet közeledik a lejáratához.

  • Vega: egy ügylet árváltozásának mértékét mutatja a mögöttes eszköz feltételezett volatilitásának 1%-os változása függvényében. A Vega növekedése normál esetben a vételi és az eladási opciók esetén egyaránt árnövekedést tükröz.

  • Ró: a várható árváltozást méri a kamatráták ingadozásának függvényében. A kamatrátája növekedése a vételi opcióknál általában növekedés, az eladási opcióknál általában csökkenés okoz. Ezért a Ró értéke a vételi opciókkal pozitív, az eladási opciókkal negatív korrelációban áll.


Gyakori felhasználási módok

Pozíciófedezés

Az opciós ügyleteket széles körben használják fedezeti instrumentumként. A fedezeti stratégia nagyon egyszerű példája, amikor a kereskedők vételi opciókat vásárolnak az általuk tartott részvényekre. Ha az árfolyamok csökkenése miatt a fő eszközeik összértéke csökken, akkor a vételi opció lehívása segíthet mérsékelni a veszteségeket.

Képzeljük el például, hogy Alíz egy vállalat 100 részvényét darabonként 50 dollárért vásárolta meg azt remélve, hogy a piaci árfolyam emelkedni fog. Mindazonáltal a részvényárfolyamok esetleges csökkenésének esetére készülve úgy döntött, hogy fedezetként eladási opciókat vásárol 48 dolláros célárral, részvényenként 2 dolláros prémium mellett. Ha a piacon negatív fordulat következik be, és a részvény árfolyama 35 dollárra csökken, akkor Alíz lehívhatja az ügyletet a veszteség korlátozása érdekében, így a részvényeket darabonként 48 dollárért adhatja el a 35 helyett. Ám ha a piacon bikajellegű fordulat áll be, akkor nem kell lehívnia az ügyletet, és csak a prémiumot veszíti el (részvényenként 2 dollárt).

Egy ilyen forgatókönyv esetén Alíz 52 dollár mellett lenne nullszaldós (50 dollár + 2 dollár részvényenként), míg a veszteségének felső határa 400 dollár lenne (a prémiumra kifizetett 200 dollár, és még 200 dollár, ha minden részvényt elad darabonként 48 dollárért).

Mik azok az opciós ügyletek?


Spekulatív kereskedés

Az opciókat spekulatív kereskedés céljára is széles körben használják. Például az a kereskedő, aki szerint egy eszköz árfolyama kitörés előtt áll, vételi opciót vásárolhat. Ha az eszköz árfolyama a célár fölé emelkedik, akkor a kereskedő lehívhatja az opciót, és kedvezménnyel vásárolhatja meg az eszközt. Amikor egy eszköz árfolyama úgy mozog a célár fölé vagy alá, hogy az ügylet nyereséges, akkor ITM („in-the-Money” – nyereséges) opcióról beszélünk. Hasonlóképpen, ATM („at-the-Money” – pénzednél vagy) opcióról beszélünk, ha az a megtérülési ponton van, illetve OTM („out-of-the-Money” – veszteséges) opcióról, ha az adott árfolyam mellett veszteséges lenne.


Alapstratégiák

Opciós kereskedés esetén a kereskedők számos különböző stratégiát alkalmazhatnak, amelyet négy alapvető pozícióra épülnek. Vásárlóként vehetünk egy vételi opciót (vételi jogot) vagy egy eladási opciót (eladási jogot). Kiíróként vételi vagy eladási opciós ügyleteket adhatunk el. Mint már említettük, a kiírók kötelesek megvenni vagy eladni az eszközt, ha a szerződés tulajdonosa annak lehívása mellett dönt.

Az eltérő opciós kereskedési stratégiák a vételi és eladási ügyletek különböző lehetséges kombinációin alapulnak. A védelmi célú eladási opciók, a fedezett vételi opciók, a straddle és a strangle néhány alapvető példa az ilyen stratégiákra.

  • Védelmi célú eladási opció: eladási opció vásárlása egy már tartott eszközre. Ez az a fedezeti stratégia, amelyet Alíz a korábbi példában használt. Portfólióbiztosításnak is nevezik, mivel egy potenciális árfolyamesés esetén megvédi a befektetőt, miközben megőrzi a kitettségét az eszközárfolyam emelkedése esetére.

  • Fedezett vételi opció: Vételi opció eladása egy már tartott eszközre. Ezt a stratégiát a befektetők a használják, hogy a birtokukban lévő eszközökkel további bevételt (opciós prémiumot) generáljanak. Ha az ügyletet nem hívják le, akkor az eszköz tartása közben bevételre tesznek szert prémiumból. Azonban, ha az árfolyam emelkedése miatt az ügyletet lehívják, akkor kötelesek eladni a pozíciójukat.

  • Straddle: egy vételi és egy eladási opció megvásárlása ugyanarra az eszközre, azonos célár és lejárati dátum mellett. Lehetővé teszi hogy a kereskedő az ármozgás irányától függetlenül profitáljon, feltéve hogy az eszköz árfolyama elég nagy mértékben elmozdul. Leegyszerűsítve: a kereskedő a piaci volatilitásra fogad.

  • Strangle: egy OTM vételi és egy OTM eladási opció vásárlása (tehát a vételi opció esetén acélár a piaci ár felett van, az eladási opció esetén pedig alatta). A strangle alapvetően olyan mint a straddle, csak a pozíció felvételének költsége alacsonyabb. Viszont a strangle nyereségességéhez magasabb szintű volatilitás szükséges.


Előnyök

  • Megfelelő eszköz a piaci kockázatok fedezésére.

  • Nagyobb rugalmasság a spekulatív kereskedésben.

  • Számos kombinációt kereskedési stratégiát lehetővé tesz, egyéni kockázat/nyereség arányokkal.

  • Potenciális nyereség minden bika-, medve- és oldalazó trend esetén.

  • Felhasználható a költségcsökkentésre a pozíciók felvételekor.

  • Lehetővé teszi egyszerre több ügylet végrehajtását is.


Hátrányok

  • A működési mechanizmus és a prémium számítás nem mindig könnyen érthető.

  • Nagy kockázattal jár, különösen az ügylet kiírója (eladója) részéről

  • Bonyolultabb kereskedési stratégiák a hagyományos alternatívákhoz képest.

  • Az opciós piacokon gyakori probléma az alacsony likviditási szint, emiatt kevésbé vonzóak a kereskedők számára.

  • Az opciós ügyletek prémiumértéke nagyon volatilis, és a lejárati dátum közeledtével általában csökken.


Opciós ügyletek vs. határidős ügyletek

Az opciós és a határidős ügyletek egyaránt derivatív instrumentumok, így vannak közös felhasználási módjaik. Ám a hasonlóságok ellenére van egy lényeges különbség a két eszköz elszámolási mechanizmusa között.

Az opciókkal ellentétben a határidős ügyletek a lejárat napján mindig teljesülnek, vagyis az ügyletek tulajdonosai jogilag kötelesek végrehajtani a mögöttes eszköz (vagy pénzben kifejezett ellenértékének) cseréjét. Az opciók esetén viszont az ügylet teljesítéséről az ügylet tulajdonosa dönt. Ha az ügylet tulajdonosa (a vevő) lehívja az opciót, akkor a kiírója (az eladó) köteles a mögöttes eszközre vonatkozó ügyletet végrehajtani.


Záró gondolatok

Ahogy azt a nevük is mutatja, az opciók birtokában a befektető választhat, hogy a jövőben megvesz vagy elad egy adott eszközt, függetlenül annak piaci árfolyamától. Az ilyen ügyletek nagyon sokoldalúak, és eltérő helyzetekben is felhasználhatók – nemcsak spekulatív kereskedés céljára, hanem fedezeti stratégiák végrehajtására is. 

Mégis, érdemes megjegyezni, hogy a kereskedési opciók, ahogy más derivatívák is, számos kockázatot hordoznak. Ezért mielőtt ilyen ügyleteket kötnének, a kereskedőknek alaposan meg kell ismerniük ezek működését. Az is fontos továbbá, hogy a vételi eladási opciók különböző kombinációját, valamint az egyes stratégiák potenciális kockázatait is alaposan ismerjék. Emellett a potenciális veszteségek korlátozása érdekében a kereskedőknek fontolóra kell venniük a kockázatkezelési stratégiák alkalmazását is a technikai és a fundamentális elemzéssel együtt.