Blokklánc
Röviden a
blokklánc az adatrekordok digitális, folyamatosan növekvő listája. Egy ilyen lista sok adatblokkból áll, amelyek időrendi sorrendbe vannak rendezve, és kriptográfiai bizonyítékokkal vannak összekapcsolva és biztosítva.
A blokklánc első prototípusa az 1990-es évek elejére
vezethető vissza, amikor Stuart Haber informatikus és W. Scott Stornetta fizikus kriptográfiai technikákat alkalmaztak egy blokkokból álló láncban, hogy így védjék a digitális dokumentumokat az adatok manipulálásától. Haber és Stornetta munkája bizonyára inspirálta Dave Bayer, Hal Finney és még sok más informatikus és kriptográfia-rajongó munkáját – ami végül a
Bitcoin, mint az első decentralizált elektronikus pénzrendszer (vagy egyszerűen az első
kriptovaluta) létrejöttéhez vezetett. A Bitcoin
fehér könyvét 2008-ban publikálták a
Satoshi Nakamoto álnév alatt.
Bár a blokklánc-technológia idősebb, mint a Bitcoin, a legtöbb kriptovaluta-hálózat alapvető alkotóeleme, amely egy decentralizált, elosztott és publikus digitális főkönyvként működik, amely az összes korábban megerősített tranzakció állandó nyilvántartásáért (blokklánc) felelős.
A blokklánc-tranzakciók globálisan elosztott számítógépek (
csomópontok) peer-to-peer hálózatán belül zajlanak. Minden csomópont egy másolatot őriz a blokkláncról, és hozzájárul a hálózat működéséhez és biztonságához. Ez teszi a Bitcoint egy decentralizált digitális valutává, amely határtalan, cenzúramentes, és nem igényel harmadik fél általi közvetítést.
A blokkláncot mint elosztott főkönyvi technológiát (DLT) szándékosan úgy tervezték, hogy rendkívül ellenálló legyen a módosításokkal és a csalásokkal (például a dupla költéssel) szemben. Ez valóban így van, mivel a Bitcoin-blokklánc, mint nyilvántartási adatbázis, nem módosítható, és nem manipulálható lehetetlen mennyiségű elektromos áram és számítási teljesítmény nélkül. Ez azt jelenti, hogy a hálózat érvényesíteni tudja az „eredeti” digitális dokumentumok koncepcióját, így minden Bitcoin egy rendkívül egyedi és másolhatatlan formája a digitális valutának.
Az úgynevezett
Proof-of-Work konszenzus-algoritmus tette lehetővé, hogy a Bitcoint egy
bizánci hibatűréssel (BFT) bíró rendszerré építsék, ami azt jelenti, hogy a blokklánca folyamatosan működhet elosztott hálózatként, még akkor is, ha a résztvevők (csomópontok) egy része tisztességtelen magatartást tanúsít, vagy nem működik hatékonyan. A Proof-of-Work konszenzus-algoritmus a Bitcoin
bányászati folyamatának lényeges eleme.
A blokklánc-technológia más tevékenységekben is alkalmazható és megvalósítható, például az
egészségügyben, a biztosításban, az
ellátási láncban, az
IoT-ben stb. Bár úgy tervezték, hogy elosztott főkönyvként (decentralizált rendszerekben) működjön, centralizált rendszerekben is alkalmazható az
adatintegritás biztosítása vagy a működési költségek csökkentése érdekében.