Mi az az ICO?
Az elsődleges érmekibocsátás (a továbbiakban ICO) egy módszer, amellyel a csapatok pénzt gyűjthetnek egy projekthez a kriptovaluta térben. Egy ICO során a csapatok blokkláncalapú tokeneket hoznak létre, hogy azokat a korai támogatóiknak értékesítsék. Ez egy közösségi finanszírozási fázis: a felhasználók tokeneket kapnak, amelyet (azonnal vagy a jövőben) felhasználhatnak, a projekt pedig pénzhez jut a fejlesztés finanszírozásához.
Ez a gyakorlat 2014-ben vált népszerűvé, amikor az Ethereum fejlesztését finanszírozták ilyen módon. Azóta több száz vállalkozás vette át különböző mértékű sikerrel a módszert (különösen a 2017-es felfutás idején). Bár a név hangzása hasonlít az elsődleges részvénykibocsátáshoz (IPO - Initial Public Offering) , a kettő finanszírozásszerző módszer nagyban eltér egymástól.
Az IPO-kat általában a már működő vállalkozások alkalmazzák, amelyek a tőkebevonás érdekében tulajdoni részesedéseket értékesítenek a vállalatukban. Ezzel szemben az ICO olyan finanszírozásszerzési mechanizmus, amellyel a vállalatok a projektjük nagyon korai szakaszában képesek forrásokat bevonni. Amikor az ICO-befektetők tokeneket vásárolnak, nem szereznek tulajdonrészt a vállalatban.
Az ICO-k életképes alternatívát jelentenek a tech startupok számára a hagyományos finanszírozási módokkal szemben. Az új belépők gyakran küzdenek azzal, hogy működő termék nélkül tőkét tudjanak bevonni. A blokklánctérben a már működő cégek ritkán fektetnek be projektekbe egy fehér könyv alapján. Mi több, a kriptovaluta szektor szabályozatlansága sokakat elriaszt attól, hogy egyáltalán fontolóra vegye a blokklánc startupok finanszírozását.
Azonban ezt a gyakorlatot nemcsak az új startup vállalkozások alkalmazzák. Néha már működő vállalakozások döntenek úgy, hogy a működésében a rendes ICO-hoz nagyon hasonló visszamenőleges ICO-t tartanak. Ebben az esetben a vállalkozásnak már van egy terméke vagy szolgáltatása, és azért bocsát ki egy tokent, hogy decentralizálja az ökoszisztémáját. Másik lehetőségként tarthatnak egy ICO-t a befektetők egy szélesebb körének, és tőkét szerezhetnek egy új, blokkláncalapú termékhez.
ICO vs. IEO (Initial Exchange Offering – elsődleges tőzsdei kibocsátás)
Az elsődleges érmekibocsátás és az elsődleges tőzsdei kibocsátás sok tekintetben hasonló. A legfontosabb különbség köztük az, hogy az IEO-t nemcsak a projektcsapat tartja, hanem egy kriptovaluta-tőzsde is részt vesz benne.
A tőzsde partnerségre lép a csapattal, és lehetővé teszi, hogy a felhasználói közvetlenül a platformján megvehessék a tokent. Ez minden érintett fél számára előnyös lehet. Ha egy jó hírű tőzsde támogat egy IEO-t, akkor a felhasználók méltán számíthatnak rá, hogy a projekt szigorú ellenőrzésen esett át. Az IEO mögött álló csapat számára előnyös a nagyobb kitettség, a tőzsde pedig profitálhat a projekt sikeréből.
ICO vs. STO (Security Token Offering – értékpapírtoken-kibocsátás)
Az értékpapírtoken-kibocsátásokat korábban „új ICO-k” néven emlegették. Technológiai szempontból azonos a kettő – tokeneket hoznak létre és osztanak szét ugyanolyan módon. Jogi szempontból ugyanakkor két teljesen eltérő dologról van szó.
Némi jogi bizonytalanság miatt nincs konszenzus arról, hogy a szabályozó hatóságok hogyan kategorizálják az ICO-kat (alább részletesebben tárgyaljuk a kérdést). Ennek eredményeképpen az iparág még mindig várja az érdemi szabályozást.
Néhány vállalat úgy dönt, hogy az STO útját választja, hogy tokenek formájában tőkebefektetést kínáljanak. Emellett ezzel elkerülhetik a bizonytalanságot is. A kibocsátók a hatáskörös állami testületnél értékpapír-ajánlatként regisztrálják az értékesítést, ami által ugyanabban az eljárásban részesülnek, mint a hagyományos értékpapírok.
Hogyan működik egy ICO?
Egy ICO számos különböző formát ölthet. Néha a kibocsátást rendező csapat már rendelkezik egy működő blokklánccal, amelyet a következő hónapokban és években tovább fejlesztenek. Ebben az esetben a felhasználók megvásárolhatják a tokeneket, amelyeket aztán a blokkláncon létrehozott címükre küldenek.
Egy másik szituáció, ahol a blokklánc esetleg még el sem indult. Ebben az esetben a tokeneket egy már meglévő blokkláncon (például az Ethereumon) bocsátják ki. Amint az új lánc működni kezd, a tulajdonosok kicserélhetik a tokenjeiket az új láncon kibocsátott friss tokenekre.
Mindazonáltal a leggyakoribb módszer az, hogy egy okosszerződés-képes láncon bocsátják ki a tokeneket. Ismét kiemeljük, hogy ezt főként az Ethereumon teszik – számos alkalmazás használja az ERC-20 tokenszabványt. Habár nem mind ICO során jött létre, a becslések szerint több mint 200 000 különféle Ethereum token létezik.
Az Ethereum mellett más láncok is használhatók. Népszerű példák a Waves, a NEO, a NEM vagy a Stellar. Ezen protokollok rugalmasságának fényében sok olyan szervezet van, amelyik nem tervez elvándorlást, hanem a meglévő alapokra épít tovább. Ez a megközelítés lehetővé teszi egy már kialakult ökoszisztéma hálózati hatásának kiaknázását, és a fejlesztők számára már kipróbált és időtálló eszközökhöz biztosít hozzáférést.
Az ICO-kat jóelőre bejelentik, és meghatározzák a menetének szabályait. Meghatározhatják az értékesítés időtartamát, beállíthatnak egy plafont az értékesítendő tokenek számához, illetve kombinálhatják a két intézkedést. Emellett létrehozhatnak egy engedélyezési listát, amelyre a résztvevőknek előre fel kell iratkozniuk.
A felhasználók elküldik az összegeket egy meghatározott címre – a népszerűségük miatt általában a Bitcoint és az Ethereumot fogadják el. A vevők vagy megadnak egy új címet a tokenek fogadásához, vagy a tokeneket automatikusan elküldi a rendszer arra a címre, amelyről a kifizetés történt.
Ki indíthat ICO-t?
A tokenek létrehozásához és elosztásához szükséges technológia széles körben hozzáférhető. Ám a gyakorlatban számos jogi szempontot figyelembe kell venni egy ICO megtartása előtt.
A kriptovalutatér általában véve híján van a szabályozói iránymutatásnak, és néhány kritikus kérdés még mindig válaszra vár. Egyes országok egyenesen tiltják az ICO-k indítását, de még a leginkább kriptobarát joghatóságok is adósak az egyértelmű jogi szabályozással. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy Ön ismerje a saját országának jogszabályait, mielőtt egy ICO gondolata megfordulna a fejében.
Milyen az ICO-k körüli jogszabályi környezet?
Nehéz olyan választ adni, amely mindenkinek megfelelő, mivel olyan sok tényezőt figyelembe kell venni. Az előírások joghatóságonként eltérőek, és valószínűleg minden projektnek megvannak a saját apró jellegzetességei, amelyek befolyásohatják a hatósági megítélésüket.
Meg kell jegyeznünk, hogy az előírások hiánya egyes helyeken még nem jelenti azt, hogy szabadon nekiállhat és megszervezheti egy projekt közösségi finanszírozását ICO útján. Ezért fontos szakértő jogi tanácsot kérni, mielőtt ezt a közösségi finanszírozási formát választja.
A hatóságok már számos alkalommal szankcionáltak olyan csapatokat, akik olyan módon jutottak finanszírozáshoz, amelyet később értékpapír-eladásnak minősítettek. Ha a hatóságok úgy találják, hogy egy token valójában értékpapír, akkor a kibocsátója szigorú intézkedéseknek köteles megfelelni, amelyek az ebbe az osztályba tartozó hagyományos eszközökre vonatkoznak. Ezen a fronton az Amerikai Egyesült Államok Értékpapír-és Tőzsdefelügyelete (SEC) adott néhány jó támpontot.
Általában véve a jogalkotási folyamat lassú a kriptotérben, különösen azért, mert a technológia köröket ver a jogalkotási rendszer lassan forgó fogaskerekeire. És mégis, számos kormányzati szerv részt vesz egy jobban átlátható keretrendszer bevezetéséről a blokklánc technológia és a kriptovaluták tekintetében.
Habár számos blokkláncrajongó tart a lehetséges kormányzati túlkapásoktól (amelyek akadályozhatják a fejlődést), a legtöbbjük elismeri a befektetővédelem szükségességét. A hagyományos pénzügyi eszközosztályokkal szemben itt jelentős kihívást jelent, hogy a világon bárki képes legyen részt venni a piacokon.
Milyen kockázatokkal járnak az ICO-k?
Egy hatalmas hozamokat ígérő új token igencsak csábító. De nem minden érme egyforma. Mint bármely kriptovaluta-befektetésnél, itt sincs garancia arra, hogy a befektető beruházása egyáltalán megtérül (ROI>0).
Nehéz megítélni, hogy egy projekt életképes-e, mivel számos tényezőt figyelembe kell venni. A potenciális befektetőknek ajánlott kellő óvatossággal eljárni és széles körű kutatást végezni a kiszemelt tokenekkel kapcsolatban. A folyamatból nem maradhat ki az alapos fundamentális elemzés sem. Alább összeállítottunk egy kérdéslistát, amely persze messze nem teljes:
Életképes az elképzelés? Milyen problémát old meg?
Hogyan allokálták a kínálatot?
Szüksége van a projektnek egy blokkláncra/tokenre, vagy megvalósítható anélkül?
A mögötte álló csapat jó hírű? Megvan bennük az összes szükséges készség a projekt életre keltéséhez?
A legfontosabb szabály: mindig csak akkora összeget fektessen be, amelynek elvesztését megengedheti magának. A kriptovaluta-piacok hihetetlenül volatilisek, és nagy a kockázata, hogy az eszközállományának értéke zuhanni fog.
Záró gondolatok
Az elsődleges érmekibocsátások rendkívül hatékony forrásszerzési módszert jelentettek a korai stádiumban lévő projektek számára. Az Ethereum 2014-es elsődleges érmekibocsátásának sikerét követve számos szervezet képes volt tőkét szerezni új protokollok és ökoszisztémák fejlesztésére.
Azonban a vevőknek mindig tudatában kell lenniük, hogy mibe fektetnek be. Garantált hozam nem létezik. A kriptovalutatér újdonságát figyelembe véve az ilyen befektetések nagyon kockázatosak, és ha a projekt kudarcot vall és nem tud életképes terméket létrehozni, akkor a befektető kevés védelemre számíthat.