Bevezetés
A bányászat szerves része a Proof of Work blokkláncok biztonságának. A bizonyos tulajdonságokkal rendelkező hash-ek kiszámításával a résztvevők központi szereplő nélkül képesek biztosítani a kriptovaluta hálózatokat.
Amikor 2009-ben elindult a Bitcoin, egy hétköznapi számítógéppel bárki versenyre kelhetett más bányászokkal, hogy megtippeljen egy érvényes hash kódot a következő blokkhoz. Ennek oka, hogy a bányászati nehézség alacsony volt. Nem volt nagy hashráta a hálózaton. Éppen ezért nem kellett speciális hardver ahhoz, hogy új blokkot adjon valaki a blokklánchoz.
Logikus, hogy a másodpercenként legtöbb hash kódot kiszámítani képes számítógépek több blokkot találtak. És ez jelentős fordulatot hozott az ökoszisztémában. A bányászok között egyfajta fegyverkezési verseny indult, ahogy próbáltak versenyelőnyhöz jutni.
Miután több különböző típusú hardvert kipróbáltak (CPU-kat, GPU-kat, FPGA-kat), a Bitcoin bányászok az ASIC – Application-Specific Integrated Circuits alkalmazásspecifikus integrált áramkör) mellett döntöttek. Ezek a bányászeszközök nem alkalmasak arra, hogy a Binance Academy oldalait böngésszük vagy macskás képeket tweeteljünk velük.
Ahogy a név is mutatja, az ASIC gépeket egyetlen feladat végzésére tervezték: hash kódok számítására. De mivel speciálisan erre a célra fejlesztették őket, rendkívül jól teljesítenek. Olyannyira jól, hogy ma már csak nagyon ritkán látni olyat, hogy valaki más típusú hardvert használ a Bitcoin bányászathoz.
Mi az a bányászpool?
Ám a jó hardver sem old meg mindent. Akár több nagy erejű ASIC-gépet is üzemeltethet valaki, akkor is csak egy csepp lesz a Bitcoin bányászok óceánjában. Sok pénzt költhet el a hardverre és a működéséhez szükséges áramra, akkor is elég kicsi az esélye, hogy valaki önállóan kibányásszon egy blokkot.
Nincs garancia arra, hogy mikor érkezik a bevétel blokkjutalom formájában, vagy hogy egyáltalán szert teszünk e blokkjutalomra. Ha folyamatos bevételt kívánunk szerezni, akkor sokkal jobban járunk egy bányászpoollal.
Tegyük fel, hogy Ön és kilenc másik résztvevő fejenként a hálózat hashrátájának 0,1%-át birtokolják. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden ezer blokkból egyet találnának meg. A napi körülbelül 144 blokkal számolva nagyjából heti egy blokkot találnának meg. A cash-flow-juktól, valamint a hardverre és áramigényre fordított befektetéseiktől függően ez a szólóbányászat megközelítés életképes stratégia lehet.
De mi van akkor, ha ez a bevétel nem elegendő a nyereség eléréséhez? Nos ez esetben összefoghatna az említett kilenc másik résztvevővel. Ha összeadják a hash teljesítményüket, akkor a hálózat hashrátájának 1%-át birtokolnák. Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden száz blokkból egyet – vagyis naponta egyet-kettőt – önök találnak meg. A jutalmat aztán egyszerűen eloszthatják az érintett bányászok között.
Dióhéjban ez egy bányászpool leírása. Manapság gyakran használják őket, mivel kiszámíthatóbb bevételt kínál a tagoknak.
Hogyan működnek a bányászpoolok?
A bányászpool általában megbíz egy koordinátort a bányászok megszervezésével. A koordinátorok gondoskodnak arról, hogy a bányászok különböző értéket használjanak a nonce-hoz, hogy ne pazarolják a hash teljesítményt ugyanazon blokkok létrehozására. Továbbá ezek a koordinátorok felelősek a jutalmak felosztásáért és kifizetéséért a résztvevők felé. Jó néhány különböző módszer használatos az egyes bányászok által végzett munka kiszámítására és megfelelő jutalmazására.
Pay-Per-Share (PPS) bányászpoolok
A gyakrabban használt kifizetési sémák közül az egyik a Pay-Per-Share (PPS). Ebben a rendszerben minden leadott „rész” után fix összeget kap a résztvevő.
A rész egy hash, amellyel nyomon követik az egyes bányászok munkáját. Az egy-egy részre kifizetett összeg jelentéktelen, de idővel összeadódik. Megjegyezzük, hogy a rész nem egy érvényes hash a hálózaton belül. Mindössze egy olyan egység, amely megfelel a bányászpool által meghatározott feltételeknek.
A PPS rendszerben Ön megkapja a jutalmat, ha megold a pool egy blokkot, ha nem. A kockázatot a pool operátora vállalja, ezért valószínűleg jelentős díjat számít fel, amelyet vagy előre kér a felhasználóktól vagy az esetleges blokkjutalomból vonja le.
Full Pay-Per-Share (FPPS)
Az FPPS-modell a PPS-rendszert használja, de a pool résztvevői a tranzakciós díjakból is részesülnek. Az FPPS ezt úgy számítja ki, hogy veszi egy közelmúltbeli időszak standard hálózati tranzakcióinak átlagát, majd a beadott részek alapján szétosztja azt.
Pay-Per-Last-N-Shares (PPLNS) bányászpoolok
Egy másik népszerű séma a Pay-Per-Last-N-Shares (PPLNS). A PPS-sel szemben a PPLNS csak akkor jutalmazza a bányászokat, amikor a pool sikeresen kibányász egy blokkot. Amikor a pool megtalál egy blokkot, ellenőrzi az utolsó N alkalommal benyújtott részmennyiséget (az N értéke poolonként változik). A kifizetéshez elosztja az Ön által benyújtott részek számát N-nel, majd az eredményt megszorozza a blokkjutalommal (mínusz az operátor részedése).
Nézzünk egy példát. Ha az aktuális blokkjutalom 12,5 BTC (tranzakciós díjjal most nem számolunk) és az operátor díja 20%, akkor a bányászok rendelkezésére álló jutalom 10 BTC. Ha N = 1 000 000 és Ön 50 000 részt adott be, akkor a rendelkezésre álló jutalom 5%-át kapja meg (vagyis 0,5 BTC-t).
Ennek a két sémának számos variációját megtalálhatja, ám a leggyakrabban ezzel a kettővel találkozik majd. Felhívjuk figyelmét, hogy bár itt a bitcoinról beszélünk, a legnépszerűbb PoW-kriptovalutáknak mind vannak bányászpooljai. Ilyenek például a Zcash, a Monero, a Grin és a Ravencoin.
Belépne a kriptovaluták világába? Vegyen bitcoint a Binance-en!
Fenyegetést jelentenek a bányászpoolok a decentralizációra?
Lehet, hogy a cikk olvasása közben megszólalt a vészharang a fülében. Hát nem azért olyan erős hálózat a Bitcoin, mert nincs egyetlen entitás sem, amely uralná a blokkláncot? Mi történik akkor, ha valaki megszerzi a hash teljesítmény többségét?
Ezek nagyon is jogos kérdések. Ha valamelyik entitás képes megszerezni a hálózat hash teljesítményének 51%-át, akkor úgynevezett 51%-os támadást indíthat. Ez lehetővé tenné számára, hogy cenzúrázza a tranzakciókat és visszafordítsa a régieket. Egy ilyen támadás hatalmas károkat okozhat egy kriptovaluta-ökoszisztémának.
A bányászpoolok növelik egy 51%-os támadás kockázatát? A válasz: talán, de ez nem túl valószínű.
A 24 órás hashráta megoszlása poolok szerint, 2020. április 16-án. Forrás: coindance.com
Elméletben a négy legnagyobb pool összefoghatna a hálózat feletti irányítás megszerzésére. Ám ennek nem lenne túl sok értelme. Még ha sikerülne is egy támadást végrehajtaniuk, a Bitcoin árfolyama valószínűleg bezuhanna, mivel az akciójuk aláásná a rendszert. Ennek eredményeképpen a megszerzett érmék vesztenének az értékükből.
Mi több, a bányászeszközök nem feltétlenül a poolok tulajdonában vannak. Az entitások a gépeiket a koordinátorok szerverei felé irányítják, de szabadon átmehetnek más poolokba. Mind a résztvevőknek, mind a pooloperátoroknak jól felfogott érdeke, hogy megőrizzék az ökoszisztéma decentralizáltságát. Végtére is csak akkor kereshetnek pénzt, ha a bányászat nyereséges marad.
Volt néhány olyan eset, amikor a poolok már aggasztónak tekinthető méretet öltöttek. Általában véve a pool (és a bányászai) lépéseket tesznek azért, hogy csökkentsék a hashrátát.
Záró gondolatok
A kriptovaluta bányászati környezete az első bányászpool bevezetésével örökre megváltozott. A pool nagyon előnyös lehet azon bányászok számára, akik kiszámíthatóbb kifizetésekre vágynak. A számos elérhető séma közül biztosan megtalálják az igényeiknek leginkább megfelelőt.
Egy ideális világban a Bitcoin bányászat sokkal decentralizáltabb lenne. Egyelőre azonban csak azt mondhatjuk hogy „elégséges mértékben decentralizált”. Mindenesetre hosszú távon senkinek sem válik előnyére, ha bármelyik pool megszerzi a hashráta többségét. A résztvevők nagy valószínűséggel megakadályoznák ennek bekövetkezését. Hiszen a Bitcoint nem a bányászok, hanem a felhasználók működtetik.