Míg a legtöbb blokkláncrendszer vagy a Proof-of-Work (PoW) vagy a Proof-of-Stake (PoS) konszenzus algoritmust használja, a Proof-of-Burnt (PoB) ezek lehetséges alternatívájaként tesztelik.
Általánosságban elmondható, hogy a blokkláncok konszenzus algoritmusai felelősek a hálózat biztonságának fenntartásáért, valamint a tranzakciók hitelesítéséért és validálásáért.
A Proof-of-Work blokkláncok, mint például a Bitcoin, olyan forgatókönyvet hoznak létre, amelyben bányászok versenyeznek, hogy érvényes megoldást találjanak egy összetett kriptográfiai feladványra. Az első bányász, aki megoldást talál egy adott blokkhoz, elküldi munkájának bizonyítékát (a blokk hash-t) a hálózat többi tagjának. A csomópontok elosztott hálózata ezután ellenőrzi, hogy a bizonyíték érvényes-e vagy sem. Ha érvényes, a bányász jogot szerez arra, hogy az adott blokkot véglegesen hozzáadja a blokklánchoz, és újonnan generált bitcoint is kap jutalmul.
A Proof-of-Stake blokkláncok esetében a konszenzus algoritmus másképp működik. A PoS-algoritmus hash függvények helyett digitális aláírásokat használ, amelyek bizonyítják az érmék tulajdonjogát. Az új blokkok validálását a forger vagy minter nevezetű validátorok végzik, akiket determinisztikus módon választanak ki. Minél több érmét stakel valaki, annál nagyobb esélye van arra, hogy kiválasszák blokkvalidátornak. A PoW rendszerekkel ellentétben azonban a PoS rendszerek többsége nem biztosít blokkjutalmat, és a validátor csak a tranzakciós díjakat kapja jutalmul a blokkok validálásáért.
Bár a Proof-of-Burn algoritmus hasonlít a PoW és PoS algoritmusokhoz, a konszenzus elérésének és a blokkok validálásának sajátos módja van.
Proof-of-Burn (PoB)
A PoB-nek több változata is létezik, de az Iain Stewart által idealizált Proof-of-Burn koncepció valószínűleg a legelismertebb a kriptovaluták területén. A PoW konszenzus algoritmus fenntarthatóbb alternatívájának szánták.
A Proof-of-Burn lényegében olyan, mint a Proof-of-Work algoritmus, de csökkentett energiafogyasztással. A PoB-alapú hálózatok blokkvalidálási folyamata nem igényel nagy számítási erőforrásokat, és nem függ nagy teljesítményű bányászati hardverektől (például ASIC-ek). Ehelyett a kriptovalutákat szándékosan égetik, hogy „befektessék” az erőforrásokat a blokkláncba, így a bányászjelölteknek nem kell fizikai erőforrásokat befektetniük. A PoB-rendszerekben a bányászok virtuális bányászgépekbe (vagy virtuális bányászati teljesítménybe) fektetnek be.
Más szóval, az érmeégetések révén a felhasználók bizonyítani tudják elkötelezettségüket a hálózat iránt, jogot szerezve a „bányászatra” és a tranzakciók validálására. Mivel az érmék égetésének folyamata virtuális bányászati teljesítményt jelent, minél több érmét éget el egy felhasználó a rendszer javára, annál nagyobb bányászati teljesítménye van, és így annál nagyobb az esélye, hogy kiválasszák a következő blokk validálására.
Hogyan működik a Proof-of-Burn?
Néhány szóval, az érmék elégetésének folyamata abból áll, hogy ezeket egy nyilvános, ellenőrizhető címre küldik, ahol elérhetetlenné és használhatatlanná válnak. Általában ezek a címek (más néven elnyelő címek) véletlenszerűen generálódnak, anélkül, hogy bármilyen privátkulcsot társítanának hozzájuk. Természetesen az érmék égetésének folyamata csökkenti a piaci kínálatot, és gazdasági szűkösséget teremt, ami az érme értékének potenciális növekedését eredményezi. Ezenfelül az érmeégetés egy másik módja a hálózat biztonságába való befektetésnek.
A Proof of Work blokkláncok többek között azért biztonságosak, mert a bányászoknak sok erőforrást kell befektetniük ahhoz, hogy végül nyereségesek legyenek. Ez azt jelenti, hogy egy PoW bányász minden ösztönzést megkap arra, hogy becsületesen járjon el és segítse a hálózatot, hogy a kezdeti befektetései ne vesszenek kárba.
Az ötlet hasonló a Proof-of-Burn algoritmusokhoz. De ahelyett, hogy áramba, munkaerőbe és számítási teljesítménybe fektetnének be, a PoB blokkláncokat elvileg az érmeégetésen keresztül végrehajtott befektetés biztosítja, és semmi más.
A PoW blokkláncokhoz hasonlóan a PoB rendszerek is blokkjutalmakat biztosítanak a bányászoknak, és egy bizonyos időn belül a jutalmak várhatóan fedezik az érmeégetéshez szükséges kezdeti befektetést.
Mint korábban említettük, a Proof-of-Burn konszenzus algoritmus megvalósításának különböző módjai vannak. Míg egyes projektek a PoB-bányászatot bitcoinok égetésével végzik el, mások a konszenzust saját natív érméik égetésével érik el.
Proof-of-Burn vs Proof-of-Stake
A PoB és a PoS közös jellemzője, hogy a blokkvalidátoroknak érméket kell befektetniük ahhoz, hogy részt vehessenek a konszenzusmechanizmusban. A PoS blokkláncok azonban megkövetelik, hogy a validátorok stakeljék érméiket, ami általában azt jelenti, hogy zárolják azokat. Ha azonban úgy döntenek, hogy elhagyják a hálózatot, visszavehetik ezeket az érméket, és eladhatják őket a piacon. Ezért egy ilyen forgatókönyv esetében nincs állandó piaci szűkösség, mivel az érméket csak egy bizonyos időre vonják ki a forgalomból. Másrészt a PoB-blokkvalidátoroknak örökre meg kell semmisíteniük az érméiket, ami állandó gazdasági szűkösséget eredményez.
A Proof-of-Burn előnyei és hátrányai
Az itt felsorolt előnyök/hátrányok a PoB támogatóinak általános érvein alapulnak, és nem tekintendők bizonyított tényeknek. Ezek mind vitatott érvek, amelyek további vizsgálatokat igényelnek ahhoz, hogy érvényesnek vagy érvénytelennek bizonyuljanak.
Előnyök
Fenntarthatóbb. Csökkentett energiafogyasztás.
Nincs szükség bányászati hardverre. Az érmeégetések virtuális bányászgépek.
Az érmeégetés csökkenti a forgalomban lévő kínálatot (piaci szűkösség).
Ösztönzi a bányászok hosszú távú elkötelezettségét.
Az érmeelosztás/bányászat általában kevésbé centralizált.
Hátrányok
Egyesek szerint a PoB nem igazán környezetbarát, mivel az elégetett bitcoint PoW bányászattal generálják, ami rengeteg erőforrást igényel.
Nem bizonyított, hogy nagyobb méretekben is működik. További tesztelés szükséges a hatékonyság és a biztonság megerősítéséhez.
A bányászok által végzett munka ellenőrzése gyakran lassú. Legalábbis nem olyan gyors, mint a Proof-of-Work blokkláncok esetében.
Az érmék égetésének folyamata nem mindig átlátható vagy könnyen ellenőrizhető az átlagfelhasználó számára.