A kriptovalutatér sokat változott azóta, hogy az első blokklánc-tranzakció létrejött a Bitcoin hálózatán. A jól ismert Proof of Work és Proof of Stake algoritmusok mellett más konszenzusmechanizmusokra is tettek javaslatot, amelyek alternatív módszereket kínálnak a konszenzus elérésére egy blokkláncrendszeren belül.
A Bitcoin által használt PoW konszenzusalgoritmus a mai napig a legmegbízhatóbb és legbiztonságosabb. Ugyanakkor nem igazán skálázható. A Bitcoin, más PoW-alapú blokkláncokhoz hasonlóan teljesítményében korlátozott, ami a másodpercenkénti tranzakciókat (TPS) jelenti. Ez a korlát ahhoz a tényhez köthető, hogy a Bitcoin egy csomópontokból álló, elosztott hálózatra támaszkodik, amelynek konszenzust kell elérnie, vagyis a blokklánc aktuális állapota tekintetében megegyezésre kell jutnia. Ez azt jelenti, hogy mielőtt a tranzakciók új blokkja megerősítést nyerne, a hálózati csomópontok többségének hitelesítenie és jóvá kell hagynia azt. Ezért a Bitcoin decentralizált jellege nemcsak biztonságos és bizalomminimalizált gazdasági rendszert kínál, de korlátozza is annak lehetőségét, hogy nagy mennyiségű tranzakció feldolgozásához használják.
A másodpercenkénti tranzakciók tekintetében a Proof of Stake blokkláncok általában jobb teljesítményt nyújtanak a Bitcoinnál. Ugyanakkor a különbség nem olyan jelentős, és a PoS hálózatok nem igazán tudták megoldani a skálázhatósági problémát.
Ebben a kontextusban, a Proof of Authority módszer bevezetése egy hatékonyabb alternatívaként valósul meg, mivel másodpercenként sokkal több tranzakciót képes végrehajtani.
Mi az a Proof of Authority?
A Proof of Authority (PoA) egy hírnévalapú konszenzusalgoritmus, amely gyakorlati és hatékony megoldást vezet be a blokklánchálózatok számára (különösen a privát hálózatokhoz). Az elnevezést 2017-ben javasolta Gavin Wood, az Ethereum társalapítója és korábbi technológiai igazgatója.
A PoA konszenzusalgoritmus az identitások értékére alapoz, vagyis a blokkvalidátorok nem az érméiket, hanem a saját hírnevüket stakelik. Éppen ezért a PoA-blokkláncokat a validátor csomópontok biztosítják, amelyeket önhatalmúlag választanak megbízható entitásnak.
A Proof of Authority modell korlátozott számú blokkvalidátorra támaszkodik, ami magas szinten skálázható rendszerré teszi. A blokkokat és tranzakciókat előzetesen jóváhagyott résztvevők hitelesítik, akik a rendszer moderátoraiként működnek.
A PoA konszenzusalgoritmus különböző forgatókönyvek szerint alkalmazható, és értékes opciónak tekinthető a logisztikai alkalmazások számára. Például, amikor ellátási láncokról van szó, a PoA hatékony és ésszerű megoldást jelent.
A Proof of Authority modell lehetővé teszi, hogy a vállalatok megtartsák az ellenőrzést az adataik felett, miközben élvezhetik a blokklánc technológia nyújtotta előnyöket. A Microsoft Azure az egyik példa, ahol a PoA bevezetése folyamatban van. Röviden: az Azure platform privát hálózatok számára kínál megoldásokat egy olyan rendszerrel, amely nem követeli meg egy natív valuta – mint amilyen az ether – alkalmazását, mivel nincs szükség bányászatra.
Proof of Authority vs. Proof of Stake
Egyesek szerint a PoA egy módosított PoS, amely érmék helyett identitásokat használ. A legtöbb blokklánc decentralizált jellege miatt a PoS nem mindig megfelelő bizonyos vállalkozások és vállalatok számára. Ezzel szemben a PoA-rendszerek jobb megoldást nyújthatnak a privát blokkláncokhoz, mivel a teljesítményük jelentősen nagyobb.
A Proof of Authority konszenzus feltételei
Bár a feltételek rendszerről rendszerre változhatnak, a PoA konszenzusalgoritmus általában a következőkre támaszkodik:
Érvényes és megbízható identitások: a validátoroknak meg kell erősíteniük a valódi kilétüket.
A validátorrá válás nehézsége: a jelölt hajlandóságot kell mutasson arra, hogy pénzt fektessen be és kockáztassa a hírnevét. Egy szigorú folyamat csökkenti a megkérdőjelezhető validátorok kiválasztásának kockázatát, továbbá ösztönzi a hosszú távú kötelezettségvállalást.
Szabvány a validátorok jóváhagyására: a validátorok kiválasztási módszerének minden jelöltnél azonosnak kell lennie.
A hírnévmechanizmus lényege egyértelműen a validátor identitásán alapul. Ez nem lehet könnyű folyamat, sem olyan, amelyet könnyű feladni. Képesnek kell lennie kiszűrni a rosszindulatú szereplőket. Végül pedig, ha biztosítjuk, hogy minden validátor ugyanazon a procedúrán menjen végig, azzal garantáljuk a rendszer integritását és megbízhatóságát.
Korlátok
A PoA mechanizmus látszólag megakadályozza a decentralizációt. Ezért mondhatjuk azt, hogy ez a konszenzusalgoritmus-modell csak egy kísérlet a centralizált rendszerek hatékonyságának növelésére. Bár ez vonzó megoldássá teszi a PoA-t a logisztikai szükségletekkel rendelkező nagyvállalatok számára, másokat hezitálásra késztet – különösen a kriptovalutakörökben. A PoA-rendszerek kibocsátási teljesítménye nagy, de a megmásíthatatlanság bizonyos aspektusai kérdésessé válnak, amikor az olyan dolgok, mint a cenzúra és a feketelistázás könnyedén megvalósíthatók.
Egy másik gyakori kritika, hogy a PoA-validátorok kiléte mindenki számára látható. Az ellenérv szerint csak a pozíció megtartására képes, nagy múltú szereplők kívánnának validátorrá válni (mint közismert résztvevők). Mégis, a validátorok kilétének ismerete potenciálisan harmadik fél általi manipulációhoz vezethet. Például, ha egy versenytárs meg akarja zavarni egy PoA-hálózat működését, akkor megpróbálhatja becstelen viselkedésre rávenni a közismert validátorokat, hogy belülről támadják a rendszert.
A PoW, a PoS, illetve a PoA mechanizmusnak is megvannak a saját előnyei és hátrányai. Köztudott, hogy a kriptovaluta-közösség nagy becsben tartja a decentralizációt, és a PoA mint konszenzusmechanizmus feláldozza a decentralizációt a nagy átviteli sebességért és a skálázhatóságért. A PoA-rendszerek veleszületett tulajdonságai éles ellentétben állnak azzal, ahogyan a blokkláncok eddig működtek. Mégis, a PoA érdekes megközelítést jelent, és feltörekvő blokkláncmegoldásként nem hagyható figyelmen kívül, mely jól illeszkedhet a privát blokkláncalkalmazások igényeihez.