Kezdőlap
Szószedet
Párhuzamosítás

Párhuzamosítás

Középszintű


Mi az a párhuzamosítás?

A párhuzamosítás (párhuzamos tranzakció-végrehajtás) egy olyan módszer, mely több feladat egyidejű feldolgozására szolgál. A párhuzamosítás a párhuzamosság elvén alapul, amely a számítástechnikában egy olyan fogalom, amely több folyamat egyidejű végrehajtásának képességét írja le. A blokklánc-technológia esetében ez a megközelítés növeli a tranzakciók másodpercenkénti számát (TPS), és javítja a hálózat általános átviteli teljesítményét.

Hogyan működik a párhuzamosítás?

A párhuzamosítás úgy strukturálja a hálózatot, hogy több tranzakciót validáljon egyszerre, ahelyett, hogy szekvenciálisan (egyesével) dolgozná fel őket. Kihasználja a rendelkezésre álló hálózati erőforrásokat, és a tranzakció végrehajtásának feladatát több csomópontra osztja szét. 

A párhuzamosítás egyszerre több lehetséges hálózati állapotot ellenőriz, amelyek mindegyike egy adott tranzakciócsoport validálásának eredményét mutatja. Ezen állapotok feltárásával a hálózat képet kap arról, hogy az egyes tranzakciók hogyan hatnának a főkönyvre, ha validálásra kerülnének. Az ellenőrzés végeztével a hálózat elér egy közös állapotot, amely a párhuzamos validálás eredményét tükrözi.

Párhuzamosítási modellek 

Két párhuzamosítási modell létezik: az optimista párhuzamosítás és az állapot-hozzáférésre épülő párhuzamosítás.

1. Optimista párhuzamosítás. Az optimista párhuzamos végrehajtási modellben a hálózat megkerüli a válogatási szakaszt, és egyszerre folytatja a tranzakciók feldolgozását. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a várólistán lévő tranzakciók függetlenek, és a hibás végrehajtások felülvizsgálata érdekében újra megnézi őket. A hálózat újra végrehajtja a tranzakciót a pontos adatokkal, ha a tranzakciók között további függőségek vannak.
2. Állapot-hozzáférésre alapuló párhuzamosítás. Az állapot-hozzáférésre alapuló párhuzamos végrehajtási modellben a tranzakciókat kezdetben a hálózat állapotára gyakorolt hatásuk alapján rendszerezik, figyelembe véve olyan tényezőket, mint az egyes okosszerződésekkel vagy számlákkal való interakció. Ezeket a rendszerezett tranzakciókat ezután betáplálják a konszenzusos rendszerbe, megkülönböztetve a kapcsolódó és nem kapcsolódó tranzakciókat. A nem kapcsolódó tranzakciókat egyszerre hajtják végre a hatékonyság optimalizálása érdekében, míg a kapcsolódó tranzakciókat a feldolgozás előtt a gas díjak alapján rangsorolva koordinálják a nagyobb feldolgozási sebesség érdekében.

A párhuzamosítás előnyei

Gyors tranzakciófeldolgozás

A feladatok több csomópont közötti elosztása jelentősen csökkenti a tranzakciók végrehajtási idejét, növelve a tranzakciófeldolgozás sebességét. Így a párhuzamosítást alkalmazó hálózatok általában hatékonyabbak, mint a szekvenciális feldolgozási modelleket alkalmazó hálózatok.

Skálázhatóság

A párhuzamosítás a tranzakciók validálásának hálózati csomópontok közötti elosztásával oldja meg a blokkláncok skálázhatósági problémáját. Ez felgyorsítja a folyamatot és lehetővé teszi a horizontális skálázást. A horizontális skálázás a hálózat azon képességét jelenti, hogy nagyobb igénybevétel esetén csomópontok hozzáadásával bővíti erőforrásait, az igénybevétel csökkenésekor pedig leépíti azokat.

Csökkentett gas költségek

A párhuzamosítás minimalizálja a díjakat azáltal, hogy a tranzakciókat a csomópontok alcsoportjainak osztja ki, ami csökkenti a költségeket a szekvenciális feldolgozáshoz képest, ahol minden csomópont minden tranzakciót validál. A gyorsabb tranzakciós sebességek csökkentik a validálásért folyó versenyt is, ami tovább csökkenti a tranzakciónkénti díjakat. 

Következtetés

A párhuzamosítás a tranzakciófeldolgozás olyan megközelítése, amely megoldást kínál a blokkláncok skálázhatósági problémájára. A tranzakciók egyidejű végrehajtásával és validálásuk több csomópontra történő elosztásával a párhuzamosítás lehetővé teszi a blokklánchálózatok számára, hogy több tranzakciót kezeljenek, csökkentsék a gas költségeket és gyorsabb feldolgozási időt érjenek el.